A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Pesten, a Soroksári u. 36. sz. alatt fölavatták a Mária Intézetet, amelyben a Szent Ferenc-rendi apácák (Szeretet Leányai) szegény cselédlányokat oktattak és ellátásban részesítettek. | I. Ferenc József király elé terjesztették a katolikus autonómia-szabályzatot. (A király leküldte a kormánynak, de az már nem foglalkozott a tervezettel, mintegy 20 esztendeig ad acta került az ügy.) | Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter 769/1871. eln. számú rendelete közzétette a szerb ortodox egyházmegyei és a metropóliai egyházi nemzeti iskolai tanács ideiglenes választási rendjét. → 1912. július 11. | I. Ferenc József király megerősítette az ortodox szerb nemzeti egyházi kongresszuson elfogadott egyházmegyei, metropóliai egyházi és nemzeti iskolai tanács ideiglenes rendezését, valamint a kongresszusi képviselők választási rendjének szabályzatát. → 1912. július 11. | Simor János hercegprímás megáldotta a Duna menti Zamárd-hegy tetején fölállított, bronzból kovácsolt, öt méter magas, ún. Lázkeresztet. | Rónai Jácint bencés paptanár lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának főnöke miniszteri tanácsosként. (Hivataláról lemondott. 1874-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.) → 1872. augusztus 17. után–1875. június 11. | Az országos autonómia kongresszus elfogadta A magyarországi latin és görög szertartású katholikus egyház önkormányzatának szervezete című dokumentumot. → június 12. | I. Ferenc József király által szentesített kongresszusi szabályzat alapján szervezett zsidó községkerületek elnökei alakuló gyűlést tartottak, és felállították az Izraeliták Országos Irodáját. Első elnöke: Schweiger Márton. | Antoniacci Mariano Falcinellibécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak írt jelentésében beszámolt arról, hogy Simor János hercegprímás vezetésével a magyar püspöki kar szembeszegül a placetum regium érvényesítésével, a magyar kormány elnéző magatartásától kísérve. | Jekelfalussy Vince székesfehérvári megyéspüspök kihirdette az infallibilitás dogmáját. → szeptember 11. |