A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult a szombathelyi ortodox izraelita hitközség 55 taggal. | Zemplén vármegye görög katolikus papsága sátoraljaújhelyi közgyűlésén a Gergely-naptár bevezetését javasolta, mert a vegyes vallású és vegyes szertartású vidékeken a görög katolikus hívek képtelenek ünnepeiket megtartani. → 1899. október 3. | Elkészült a katolikus autonómia-szervezet szabályzata. | Szász Gerő református lelkész Kolozsvárott elindította az Erdélyi Protestáns Közlöny című hetilapot. (1881 őszétől Protestáns Közlöny címmel jelent meg.) | Magyarországon a római katolikus egyház szerzetesrendjeinek összesen 290 rendháza volt, ezekben 2586 szerzetes és 767 apáca élt. (A férfi rendek megoszlása: bencések 7 kolostor 174 szerzetessel,premontreiek 5 kolostor 125 szerzetessel, ciszterciek 3 kolostor 80 szerzetessel, piaristák 27 kolostor 310 szerzetessel, domonkosok 3 rendház 9 szerzetessel, minoriták 17 rendház 152 szerzetessel, ferencesek 85 rendház 1064 szerzetessel, johanniták 13 rendház 166 szerzetessel, jezsuiták 3 rendház 135 szerzetessel [1892-ben már 5 rendház 649 szerzetessel], kapucinusok 7 rendház 113 szerzetessel, szerviták 3 rendház 26 szerzetessel, karmeliták 1 rendház 14 szerzetessel.) | 1870 és 1871 között három kötetben megjelent a Kecskeméti Lelkészi Tár, a gyakorló protestáns lelkészséghez tartozó munkák gyűjteménye. | IX. Pius pápa levélben szólította föl Simor János hercegprímást, hogy hirdesse ki az infallibilitás dogmáját. → 1871. március 3., szeptember 15. | Pesten, a régi Országházban megnyílt a katolikus autonómiát felállítani hivatott országos kongresszus, amelyen 12 képviselő jelent meg. → 1871. január 21., 1897. május 14. | Az egységes Olaszországgal támadt konfliktusa miatt IX. Pius pápa meghatározatlan időre elnapolta a Zsinatot, a Vatikánba zárkózott és fogolynak nyilvánította magát. → 1961. december 25. | Br. Eötvös József kultuszminiszter figyelmeztette a katolikus püspöki kart, hogy a királyi tetszvényjog Magyarországon az egyházi javadalmak betöltését és a pápai bullák kihirdetését királyi jóváhagyáshoz köti. → október 31. |