A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Országgyűlési határozat, amelynek elvei szerint az 1868–69. évi izraelita kongresszusi szabályzatok és határozatok keresztülvitelében kizárt a kényszerrendszabályok alkalmazása. | Megválasztották az országos katolikus autonómia kongresszus küldötteit. → október 26. | Révész Imre református lelkész szerkesztésében Debrecenben megindult a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező című havilap. Konzervatív teológiai irányzatot képviselt. (A lap 1878 decemberében szűnt meg. 1879 januárjától Nagybányán is ilyen címmel indult lap, ami 1884 novemberétől Kecskeméten jelent meg.) | Pesten megjelent a Protestáns Tudományos Szemle, amely vallástudományi tanulmányokat közölt. (A folyóirat 1872-ben szűnt meg.) | A pesti Kir. M. Tudományegyetem bölcsészkarán megszűnt az egyetemi hitszónoki állás. → 1909 folyamán | Túry Sámuel képviselő az országgyűlés képviselőházában ismét előterjesztette Hajdúdorog kérvényét: a mintegy 200 ezer magyar óhitű egyesült hívő kivételét a rutén és román egyházmegyék joghatósága alól. | IX. Pius pápa a római Szent Péter-templomban ünnepélyesen megnyitotta az I. Vatikáni (XX. Egyetemes) Zsinatot, amelyen az 1050 részvételre jogosultból 774 zsinati atya jelent meg. (A megnyitón Magyarországról 20 főpap vett részt, 3 érsek, 15 megyéspüspök, 1 fölszentelt püspök és a pannonhalmi főapát.) → 1870. április 24. | Simor János hercegprímás Rómába, az I. Vatikáni Zsinatra utazott Schopper György oldalkanonokja és Hornig Károly, a Központi Szeminárium prefektusa kíséretében. | Simor János hercegprímás behelyezte az esztergomi főszékesegyház zárókövét. (Rudnay Sándor hercegprímás eredeti elképzelései csak részben valósultak meg: elmaradt a székesegyház két oldalára tervezett hercegprímási palota, az egyik szeminárium, a kanonoki házak elliptikus kiképzése, s azok az összekötések, amelyek a hegytető szimmetrikus egységét jobban kiemelték volna stb. A belső díszítés csak 1885-re készült el.) | A király jóváhagyta az autonómia előkészítő kongresszus által kidolgozott végleges választási szabályzatot. Egyházi tagjai: egyháziak: a megyéspüspökök és a pannonhalmi főapát (25 fő), a káptalanok küldöttei (4 fő), a tanító rendek küldöttei (5 fő), a világi papság küldöttei (34 fő), összesen 68 képviselő; világi tagjai: kerületenkénti képviselő (132 fő), kegyuraké (4 fő), összesen 136 fő. Az egyházi és világi küldöttek száma együtt 204 fő. |