A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Samassa József esztergomi kanonok lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának főnöke miniszteri tanácsosként. (Hivatalától szepesi megyéspüspökké való kinevezésekor vált meg.) → 1871. május 2.–1872. augusztus 17. | Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 31 682/1869. számú, Magyarország és Erdély valamennyi pénzügyi igazgatóságához intézett körrendeleté a kegyes rend megadóztatásáról. (A rendtagjai az ún. „kereseti adó” alá esnek. Házaik csak akkor adómentesek, ha lakásul vagy tudományos gyűjtemény elhelyezésére szolgálnak.) | Lőw Lipót főrabbi fölavatta a pécsi zsinagógát. | Irányi Dániel törvényjavaslatot nyújtott be a vallásszabadságról. (Eszerint a gyermekek vallási nevelése a szülőtől függ, s abba azok akarata ellenére senki sem avatkozhat bele.) | A katolikus püspöki kar tanácskozása elhatározta: Róma állásfoglalásáig az 1868:LIII. törvénycikk 12. §-ában foglaltak ellenére is megengedi a vegyes házasságok ünnepélyes megáldását, amennyiben a szülők reverzálist adtak. | Megnyílt az autonómia előkészítő kongresszus, amely egy 18 tagú bizottságot küldött ki a végleges választási szabályzat kidolgozására. → szeptember 26., 1870. február, október 26. | I. Ferenc József király szentesítette az izraelita felekezetek képviselőinek országos kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzatot, ezzel a Magyarországon élő izraeliták neológ (kongresszusi) irányzata külön önkormányzatot nyert. | A karlócai szerb nemzeti egyházi kongresszus megalkotta a szerb egyházi önkormányzat új szabályzatát, s döntő befolyást biztosított a világiaknak az egyházi és iskolai ügyek kezelésében. | 16 férfi és 8 nő jelenlétében Ferencz József unitárius lelkész megtartotta az első unitárius istentiszteletet Pest-Budán, a református tanoda dísztermében. | Simor János esztergomi érsek autonómia előkészítő kongresszust hívott egybe, miután megtartották a választásokat. A megválasztott képviselők 2/3-a azonban nem jelent meg. → június 24. |