A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult a magyarországi Szent Domonkos női szerzetesrend, amely az ifjúság nevelését vállalta. | A december 31-i népszámlálás adatai szerint Magyarország (Horvátország és Fiume nélkül) lakossága 13 561 245 fő. Felekezeti megoszlás: latin szertartású katolikus 45,8%; görög szertartású katolikus 11,7%; ortodox 15,2%; evangélikus 8,01%; református 14,9%; unitárius 0,4%; izraelita 4,0%. | Br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 22 391/1868. szám alatt kiadta végrehajtási utasítását az ortodox szerb metropólia egyházi, iskolai és alapítványi ügyeinek szabályozásáról. | A pesti vármegyeháza üléstermében a magyar és erdélyi izraeliták képviselőinek egyetemes gyűlése a magyar zsidóság helyzetéről tanácskozott. A képviselők megállapították a hitközség új szervezetét, és szabályozták a felekezeti iskolák működését. (Fő feladata lett volna a felekezet egyházzá való szervezése. A választási szabályzatot azonban többen nem fogadták el, s az izraeliták három részre szakadtak: 1. neológ vagy kongresszusi irányzatra, amely a szabályzatot elfogadta; 2. az ortodox vagy talmud zsidókra, akik a kongresszusi határozatot nem fogadták el; 3. a status quo ante, azaz a szervezeten kívül maradókra.) Az egyetemes gyűlés elhatározta, hogy az országos izraelita iskolaalapból egy önálló rabbiképző intézetet állíttatnak fel. → 1869. február 16., június 14., 1871. október 22., 1927. október 24. | I. Ferenc József király szentesítette az 1868:LIII. törvénycikket A törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról. (Alapja az 1848:XX. tc.) „1. §: A törvény által megállapított föltételek és formaságok megtartásával mindenkinek szabadságában áll más hitfelekezet kebelébe, s illetőleg más vallásra áttérni.” (Áttérni a 18. életév betöltése, nőknél férjhezmenetel után szabad.) „11. §: Vegyes házasságok bármelyik fél papja előtt érvényesen köthetők. 12. §: A vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiúk atyjok s a leányok anyjok vallását követik.” A törvény az egyenjogúság szellemében mondta ki azt az alapelvet, hogy az állami és községi szubvenciókat a hívek számaránya szerint kell szétosztani. | I. Ferenc József király szentesítette az 1868:XLIII. törvénycikket Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról A törvény, hivatkozva az 1848. évi pozsonyi VII. és a kolozsvári I. törvénycikkekre, kimondta, hogy Erdély minden lakosa nemzetiségi, nyelvi és vallási különbség nélkül egyenjogú, s Erdélynek ezzel ellenkező törvényei eltöröltetnek. Azokat a törvényeket, amelyek az erdélyi területen és az ún. magyarországi részekben a bevett vallások vallásgyakorlati és önkormányzati szabadságait, jogegyenlőségét, egymás közti viszonyait, hatáskörét biztosítják, sértetlenül fönntartják, egyszersmind a görög és az örmény katolikus, valamint az ortodox egyházakra is kiterjesztik. Ennek értelmében Erdély törvényes negyedik nemzete lett a román, s ötödik befogadott vallása lett az ortodox vallás. A törvény 12. §-a érvénytelennek nyilvánította a szülőknek gyermekeik vallására vonatkozó megegyezéseit, és kimondta: a vegyes házasságokból származó gyermekek nemük szerint követik szüleik vallását. | I. Ferenc József király szentesítette az 1868:XXXVIII. törvénycikket A népiskolai közoktatás tárgyában, amely szabályozta a gyermekek iskolakötelezettségét. Elismerte egyebek között a hitfelekezetek iskolaállítási jogát, ha az állami feltételeknek megfelelnek, továbbá szabályozta az állam felügyeleti jogát is a nem állami iskolákban. A községek lakosaira bízta annak meghatározását, hogy hitvallásos (egyházi fenntartású) avagy községi legyen az iskola. | Br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 21 131/1868. számú rendelete „a nemkatholikus iskolákba járó katholikus tanulók vallásoktatása tárgyában”. (A nem katolikus tanintézetek székhelyein ezentúl katolikus hitoktatókat neveznek ki.) | Megválasztották az országos zsidó kongresszus 220 képviselőjét. → december 10.–1869. február 23. | I. Ferenc József király szentesítette az 1868:XXX. törvénycikket A Magyarország, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátország közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről. 49. §: a vallási és közoktatási alapok múltbéli tartozásait mindkét fél kölcsönösen leszámolja. |