A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc József király szentesítette az 1868:XXVI. törvénycikket A jövedelemadóról. 3. §: a jövedelemadó alá tartozik az „egyházi személyek és testületek rendes jövedelme, a mennyiben ez föld-, vagy házadó alá nincs vetve”. 5. §: mentes a jövedelemadó alól ,,p.) kolduló vagy betegápolással foglalkozó szerzetesek; q.) papnövendékek, rendes tanulók személyes keresményök és nyert ösztöndíjaik után; r.) árva- és szegényápoló intézetek”. | Királyi elhatározással az összes izraelita valláshoz tartozókat, illetve képviseletüket egyetemes kongresszusra hívták egybe. → december 10.–1869. február 23. | I. Ferenc József király szentesítette az 1868:XXI. törvénycikket A házadóról. 2. §: a házadó alá nem tartoznak ,,a.) isteni tiszteletre szánt épületek”; ,,m.) kolduló szerzetek kolostorai”. — Ekkor szentesítette az 1868:XXIII. törvénycikket A bélyeg- és illetékek, valamint a díjak tárgyában. 25. §: kivételt tesz a szentegyházaknak és imaházaknak istentiszteletre szánt ingóságaikkal. | I. Ferenc József király szentesítette az 1868.IX. törvénycikket A görögkeleti vallásúak ügyében. „1. §. Az 1864. évben összehívott és 1865-ben Karloviczon folytatólag tartott szerb nemzeti congressus... utólag törvényesíttetik. 2. §. A görög-keleti vallású románok részére felállított önálló, a szerbekével egyenjogú metropolia, nemkülönben az erdélyi görög-keleti vallású püspökségnek érsekségre emeltetése törvénybe igtattatik, és az 1792:X. t.cz. rendelete erre kiterjesztetik. 3. §. Miután e szerint a gör. kel. vallásúaknak egymástól független két egyháztartománya lett elválása az 1848:XX. t.cz. 8. §-ában biztosított önkormányzati joguknak külön leendő gyakorlását teszi szükségessé, fentartván Ő Felségének alkotmányszerűen gyakorlandó legfelsőbb felügyelési joga, a fennevezett két metropoliának hívei jogosítva vannak egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeiket, az ország törvényeinek korlátai között, külön-külön és az illető metropoliták által Ő Felségének teendő előleges bejelentés mellett időszakonkint egybehívandó egyházi gyülekezeteikben (congressusaikban) önállóan intézni, rendezni és ezen congressusokon alkotandó és Ő Felsége által jóváhagyandó szabályok értelmében saját közegeik útján önállóan kezelni és igazgatni.” 5. §: a karlócai érsek és szerb metropolita hívja össze az ortodox szerb nemzeti egyházi kongresszust. | Nunquam certe kezdetű allokációjában a pápa elítélte az új osztrák és magyar vallási törvényeket, és a püspököket ellenállásra, a konkordátumhoz való ragaszkodásra szólította föl. | A püspökkari konferencia-sorozat a katolikus autonómia-tervezet módosítását tárgyalta. | Hajdúdorogon a görög katolikus magyarok (az erdélyiek kivételével) nagygyűlést tartottak, ahol a királyhoz és az országgyűléshez fordulva követelték Hajdúdorog székhellyel a magyar görög katolikus püspökség fölállítását, a szertartási könyveknek a vallás- és tanulmányi alap költségén való lefordítását és a magyar liturgikus nyelv kieszközlését. A közgyűlés a további ügyintézésre Állandó Végrehajtó Bizottságot szervezett, s ennek elnökévé Farkas Lajost, Hajdúdorog város főhadnagyát (polgármesterét) választotta meg. | A katolikus püspökkari konferencia a püspöki kar által készített autonómia-tervezetet tárgyalta. (Az évtizedekig húzódó vita lényege: a katolikus egyháznak olyan önkormányzatot adni, amelyben a világi katolikus személyek a klérussal egyenrangú képviseletet nyernek. Az autonómia hatásköre kiterjedne a vagyonkezelésre, iskolák és egyéb intézmények fenntartására. Liturgikus, hitéleti kérdésekbe beleszólása az autonómiának nem lett volna. Mind a Szentszék, mind a püspöki kar ebben jogainak csorbítását látta.) | A Szentszék válaszolt gr. Albert Crivelli követ jegyzékére: ragaszkodnak a konkordátumhoz. → 1870. július 30. | Lőw Lipót rabbi A zsidó eskü múltja, jelene és jövője című tanulmányát fölterjesztette a kormányhoz, megindokolva benne a Werbőczy-féle Hármaskönyvben előírt eskü megalázó jellegét. |