A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Kihirdetik a KGST-tagországok szervezetei közötti áruszállítások általános feltételeiről szóló rendelkezést. | A fővárosban bevezetik a környéki autóbuszbérlet-rendszert. Megszüntetik az önálló fogaskerekű viteldíjakat. | Hatályba lép a meghatározott járművek közúti közlekedéséről szóló rendelet. A 40 tonnásnál nagyobb vagy a legnagyobb tengelyterhelést meghaladó polgári járművek közlekedéséhez a közút kezelőjének engedélye kell. | Érvényét veszti az a rendelkezés, amely korlátozta a magánszemélyek által üzemben tartható járművek fajtáit, teherbírását, darabszámát. | Hatályba lép a közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálatáról szóló rendelet. Előzetes pályaalkalmassági vizsgálat kell a fuvarozó gépjárművek, 12 főnél nagyobb befogadóképességű autóbuszok, villamosok vezetéséhez. | A magánforgalomban beérkező 4 évnél fiatalabb gépkocsik után fizetendő vám összege csökken. | Életbe lép a sorszámon kívüli személygépkocsik értékesítésének szigorított rendszere. A soron kívüli értékesítés nem haladhatja meg az éves beérkező személyautó-mennyiség 20%-át. Soron kívül, 10%-os felárral az vásárolhat gépkocsit, aki azt munkaeszközként használja. | Minden vállalat annyi és olyan gépkocsit üzemeltethet, amennyit és amilyet akar. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 7765 km. A személyautók száma 1 789 562 db. | A közlekedési, hírközlési és építési miniszter Derzsi András. → 1990. május 23. |