A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Br. Eötvös József kultuszminiszter zsidó bizalmi férfiakat hívott tanácskozásra, hogy a községi és iskolai ügyek rendezése céljából összehívandó kongresszusról eszmét cseréljenek. | Az erdélyi róm. kath. Státus I. közgyűlése megállapította a Státus szervezetét. Éles ellentét mutatkozott br. Fogarassy Mihály erdélyi püspök és a Státus liberális világi képviselői között. A szervezeti szabályzat szerint a státusgyűlés egyházi és világi tagokból áll, akiknek 1/3-a egyházi, 2/3-a világi. Jog szerint helyet kapnak benne a gyulafehérvári székeskáptalan tagjai, a papnevelő intézetek tanárai, a patrónusok, dignitáriusok, a városok és vármegyék katolikus vallású polgármesterei, illetve alispánjai, a kolozsvári tudományegyetem katolikus vallású tanárai, egyes katolikus intézmények (gimnázium, internátus, árvaház stb.) igazgatói. Az espereskerületek egy-egy papi és két-két világi képviselőt választanak. A 3000 és 5000 lelket meghaladó egyházközségek külön egy, ill. két képviselőt küldhetnek a státusgyűlésre. A kolozsvári belvárosi egyházközség három képviselő küldésére jogosult. → 1873. május 12–13. | Az Idők Tanuja című lap közölte a püspöki kar autonómia-tervezetét, amelyet fölterjesztettek a királyhoz. | Gr. Albert Crivelli, a Monarchia szentszéki nagykövete jegyzékben fejtette ki a Szentszéknek, hogy a terhessé vált konkordátumot meg kell szüntetni, s ezt követően új szerződést kell kötni. → március 18. | Br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 15 501/1867. számú rendelete a középiskolai önképző egyletek tárgyában: „A politikai és vallási feszegetés szigorúan kizárandó.” | Pesten megkezdték a ferencvárosi új plébániatemplom építését a mai Bakáts téren. | A székesfőváros II. kerületében megnyílt a Kir. Egyetemi Katolikus Reálgimnázium. | A katolikus alapok kezelését a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vette át. (A vallásalap törzsvagyona ekkor 24 millió Ft, évi bevétele 1,3 millió Ft.) | I. Ferenc József király szentesítette az 1867. évi törvényeket, köztük a XVII. törvénycikket Az izraeliták egyenjogúsításáról polgári és politikai jogok tekintetében. „1. §: Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottnak nyilváníttatnak. 2. §: Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” | A főrendiház az izraeliták egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A jelen volt 68 főrend közül 64 a javaslat mellett szavazott. |