A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A képviselőház egyhangúlag elfogadta az izraeliták egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatot. → december 22. | Gr. Andrássy Gyula miniszterelnök beterjesztette a törvényjavaslatot az „izraeliták egyenjogúsításáról polgári és politikai jogok tekintetében”. → december 20. | Megjelent a Magyar Zsidó című hetilap első száma. Szerkesztője: Farkas Albert író, a Hitőr Egylet titkára. | IX. Pius pápa óhaját tolmácsolva a püspöki kar konferenciáján Simor János hercegprímás, br. Fogarassy Mihály erdélyi püspök javasolták, hogy az 1855. évi konkordátumot ismerjék el és cikkelyezzék be a Corpus Iurisba. (Annak idején gr. Leo Thun-Hohenstein osztrák kultuszminiszter tanácsadójaként Simor János is részt vett a konkordátum előkészítésében.) A javaslatot Szenczy Ferenc szombathelyi megyéspüspök és Haynald Lajos kalocsai érsek élesen támadták, de a többiek is elutasították, arra hivatkozva, hogy a konkordátum megkötésekor a magyar alkotmány föl volt függesztve. (A konkordátumot Magyarországon soha nem ismerték el törvényesem.) | Budán megkezdődött a katolikus püspöki kar konferencia-sorozata az autonómiáról. (A továbbiakban 1867. október 20., november 4., november 7., november 19–21., november 27. és november 29-én ülésezett.) | Megalakult a betheli Diakoniai Intézet. | Br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 896. eln. sz. alatt közölte br. Fogarassy Mihály erdélyi püspökkel, hogy a király elismeri az erdélyi róm. kath. Státust. (I. Ferenc József király az erdélyi Catholica Commissio hatáskörét az 1866-ban alakult Státusgyűlésre ruházta át. A Catholica Commissio az 1868:XLIII. törvénnyel, amely megszüntette a Guberniumot, szintén megszűnt.) | Pesten a Rókus kórház előtt leleplezték Szűz Mária szobrát. | I. Ferenc József király jóváhagyta az erdélyi katolikus egyház önkormányzatát. (1873-ban lépett érvénybe.) | Antoniacci Mariano Falcinelli bécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak írt jelentésében a liberalizmus magyarországi előretöréséről számolt be, az Andrássy-kormányról antikatolikus szándékokat feltételezett. |