Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

A katolikus püspöki kar konferenciáján állást foglalt a liberális kultúrpolitikai elvekkel szemben.

I. Ferenc József király szentesítette a kiegyezést szabályozó 1867:XII. törvénycikket.

IX. Pius pápa az Aeterni Patris kezdetű bullájával meghirdette az I. Vatikáni (XX. Egyetemes) Zsinatot. A pápa a zsinat kezdetének 1869. december 8-át, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét jelölte meg. A bulla szerint a zsinat célja az egyház belső, hitbeli egységének megszilárdítása a modern törekvésekkel szemben.

Simor János hercegprímás, Haynald Lajos kalocsai érsek és öt magyar püspök jelent meg Rómában a Szent Péter és Szent Pál vértanú halálának 1800. évfordulójára rendezett díszünnepségen.

A pénzügyminiszter 4565/1867. számú körözvénye ismerteti, hogy a kolduló szerzetesrendek, név szerint az Üdvözítőről, Szűz Máriáról, Szent Lászlóról és a Kapisztráni Szent Jánosról nevezett ferencrendűek, valamint a kapucinusok, minoriták, karmeliták, dominikánusok, szerviták és irgalmas barátok adómentesek. A kolostorok adókötelesek.

I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébet császárnét hatalmas országos ünnepségek között Magyarország és társországai királyává és királynéjává koronázta Simor János esztergomi érsek a budai Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban.

Simor János hercegprímás elrendelte, hogy a koronázás előestéjén minden plébániatemplomban szólaljanak meg a harangok.

Igazságügy-miniszteri rendelet kimondta a zsidók esküdtszéki képességét.