A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A császár rendeletben helyezett hatályon kívül minden korábbi nyíltparancsot, császári és miniszteri rendeletet, megszüntette az ezek folytán előállt viszonyokat, s elrendelte, hogy az állam és az egyház viszonyának egyes kérdései „az érdekek kölcsönös kímélete mellett, higgadt megfontolás után, alkotmányos úton rendeztessenek”. | Br. Eötvös József kultuszminiszter Trencsén vármegyéhez intézett leiratában elismerte az 1867 előtti önkéntes reverzálisok érvényét. | Br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 2297/1867. számú körirata a püspökökhöz az egyházi építkezések szabályozásáról. (Előírja a Helytartótanács 1864. október 10-én kelt 72 783., az 1865. február 3-i 4320. és az 1867. január 18-i 3770. számú utasításainak betartását. Ugyanerről az 1867. szeptember 7-i 9375/1867. számú VKM rendelet és a szeptember 23-i 10 164/1867. számú kultuszminiszteri átirat a közmunka és közlekedési miniszterhez.) | I. Ferenc József Haynald Lajost, az 1864-ben fölmentett erdélyi püspököt nevezte ki kalocsai érsekké. (Beiktatása július 4-én volt. Méltóságát haláláig, 1891. július 4-ig viselte.) | Az igazságügy-miniszter Tisza Kálmán interpellációjára adott válaszában kijelentette, hogy a kormány az általános honosítási törvényjavaslattal együtt a vallásegyenlőség és vallásfelekezetbeliek egyenlő politikai joggyakorlata ügyében még az adott törvényhozási ciklusban törvényjavaslatot kíván tenni. → november 25. | Tisza Kálmán az országgyűlés előtt interpellált a zsidók jogegyenlősége érdekében. → április 5. | Az érseki szék elfoglalása előtt elhunyt Lonovics József kinevezett kalocsai érsek. | Br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletével fölállította az I. (katolikus) ügyosztályt. | Gr. Andrássy Gyula miniszterelnök a nála tisztelgő zsidó küldöttségnek kijelentette: az emancipációt nem lehet siettetni, s a kérdés megoldásánál a keresztények érdekeit is figyelembe kell venni. | Királyi kézirat megerősítette Magyarország és Erdély egyesülését és kinevezte a felelős magyar minisztériumot. Gr. Andrássy Gyula miniszterelnök kultuszminisztere br. Eötvös József lett. |