A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc József császár Simor János győri megyéspüspököt esztergomi érsekké nevezte ki. → május 16. | Létrejött a Bethánia árvaház. | Biberauer Tivadar mérnök megalapította a Bethesda Kórházat, amely kezdeti munkáját a pesti német református egyházközség irányítása alatt végezte. | Elhunyt Scitovszky János bíboros hercegprímás, esztergomi érsek. | Megalakult a Magyar Izraelita Országos Tanítóegylet. Első elnöke: Meisel pesti főrabbi. | Pesti Izraelita Nőegylet alakult a „szegény, beteg, keresetképtelen, gyermekágyas, özvegy nők, árva leányok” megsegítésére. 1867 őszén már leányárvaházat és -menhelyet működtetett. 1869-ben tápintézet elnevezéssel elsőként nyitott népkonyhát. | Br. Fogarassy Mihály erdélyi püspök hívására az erdélyi római katolikusok Kolozsvárott egyetemes gyűlést tartottak, s kérték az uralkodót, hogy az erdélyi főkormányszék mellett fennálló Catholica Commissiót megszüntetvén a katolikus egyházi, iskolai és alapítványi ügyek kezelését bízza az erdélyi róm. kath. Státusra. (Az erdélyi róm. kath. Státus a 16–17. század folyamán, a protestantizmus térhódításakor a katolikus vallás fennmaradása érdekében kialakult testület, amely a 19. században egyházmegyei önkormányzattá formálódott. Az Erdélyben lakó római katolikus vallású hívek közösségét képviseli, természetes és törvényes feje a mindenkori erdélyi püspök.) → 1867. augusztus 19. | Scitovszky János bíboros hercegprímás 200 ezer Ft tőkével megalapította a nagyszombati érseki gimnáziumot. | Jézus Szíve tiszteletével Isten dicsőségének és a lelkek üdvösségének előmozdítása céljával megkezdődött a Jézus Szíve Szövetség világszervezet magyarországi tagozatának szervezése. | Császári rendelet a katolikus alapokat a Helytartótanács, illetve annak egyházi bizottsága kezelésébe helyezte. |