A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megáldották és megnyitották az esztergomi papi szeminárium új épületét, amelyet Scitovszky János bíboros hercegprímás emeltetett a bazilika mellett. Főbejáratának felirata: Pietati et Scientiis. | A. Liebig, a balkáni baptista misszió úttörője ifj. Rottmayer Jánost, a bécsi és kolozsvári gyülekezetek későbbi vénjét baptizálta. → 1873. március 6. | A Helytartótanács leiratában engedélyezte egy izraelita tanítógyűlés egybehívását. → 1866. szeptember 27. | G. W. Lehmann berlini költő-prédikátor hat baptista hitvallót merített Pesten a Dunába. → szeptember 22. | Császári rendelet a karánsebesi román ortodox püspökség megalakításáról. | Megjelent a Papi Dolgozatok Különféle Esetekre című kiadvány, mint a Különféle Papi Dolgozatok folytatása. (1869-ben szűnt meg.) | Magyarul is megjelent Ernest Renan: Jézus élete című könyve. | I. Ferenc József császár a nagyszebeni és aradi ortodox (görögkeleti) püspökségeket a románoknak ítélte, s engedélyezte a karánsebesi új ortodox püspökség alapítását. A meglévő nagyszebeni ortodox püspököt érseki rangra emelte, így külön román ortodox egyház alakult. | A Mária-dogma 10. évfordulóján IX. Pius pápa kiadta a Quanta cura kezdetű enciklikáját, amelyben a polgári világgal való szembenállását deklarálta. (A polgári haladás eszméit herezisnek minősítette és elítélte.) Antonielli bíboros, helyettes államtitkár a pápa megnyilatkozásaiból összeállított 80 mondatot, amelyeket Syllabusként az enciklikához csatoltak. (A Syllabus kárhoztatta a racionalizmust, a panteizmust, a naturalizmust, a szabadgondolkodást, a szocializmust, a kommunizmust, a liberalizmust, a gallikanizmust, a pápa világi uralmáról, a keresztény házasságról, az egyházról és jogairól vallott tévtanokat.) A Syllabusszal szemben az egyházon belül is nagy volt az ellenállás. Itáliában és Franciaországban megtiltották nyilvánosságra hozatalát. | Megjelent az Izraelita Közlöny című hetilap. Első szerkesztője: Fenyvessy Adolf. |