A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Elhunyt Fliedner Theodor, a református diakonissza intézmény szervezője. | Mivel követelte Magyarország és Erdély unióját, s szembehelyezkedett a Schmerling-kormánnyal, annak nyomására a Szentszék fölmentette Haynald Lajos erdélyi püspököt. (Kárpótlásul a pápa carthagoi c. érsekké nevezte ki és Rómába hívta.) → 1867. április 5. | A karlócai szerb nemzeti egyházi kongresszuson a román ortodoxok kiváltak a karlócai szerb metropólia kötelékéből. → december 24. | Elhunyt Bauhoffer János György budai evangélikus lelkész, egyháztörténeti író, a protestáns pátens elleni harc egyik kiemelkedő egyénisége. | Elhunyt Vámosi Pap István református lelkész, egyházi író. | A Sacra Congregatio de Propaganda Fidenek (a Római Kúria Hitterjesztési Kongregációja) a munkácsi görög katolikus püspökhöz intézett rendelkezésében a görög és latin szertartásból való kölcsönös átlépést pápai engedélytől tette függővé. → 1868. december 8. | Hueber helytartótanácsi alelnök vezetése mellett Budán bizalmi férfiak gyűlése megállapította a rabbiképző fölállításának alapelveit. | Megjelent Kriza János unitárius püspök Vadrózsák című székely népköltési gyűjteménye 2. kötete. | Révész Imre református lelkész elkészítette a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság alapszabály-tervezetét. Az abszolutikus kormány ellenzése miatt a Társaság csak 1889-ben kezdhette megműködését. | Kalocsai érseki tartományi és pécsi egyházmegyei zsinatot tartottak. |