A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Veszprémben az Angolkisasszonyok megnyitották intézetüket. | Popovics Vazul, munkácsi görög katolikus megyéspüspök körlevelében kilátásba helyezte a magyar liturgikus nyelv engedélyezését, amint a liturgia hiteles magyar fordítását a főhatóság kiadja. (Nem került rá sor, ez a jog csak a pátriárkákat illeti meg.) | A tiszai evangélikus egyházkerület közgyűlése hatályon kívül helyezte az 1743. január 11-ei dobsinai egyezséget és az azt 1782. január 18-án kiegészítő eperjesi egyezséget. (Az egyezségek meghatározták, hogy az egyházkerület püspöke felváltva választandó a szlovák, magyar, illetve német lelkészek közül.) Ezentúl a püspök minden kötöttség nélkül az összes lelkészek közül választandó. | Nagyszebenben a románok gyűlést tartottak, és törvényjavaslatot készítettek a román nép vallásainak (görög katolikus, ortodox) becikkelyezéséről. | Elhunyt Joan Alexi, a szamosújvári görög katolikus egyházmegye első megyéspüspöke. | Nagyenyeden megtartották az erdélyi fő- és középtanodák első tanári értekezletét. | Hajdúdorog közgyűlése a nemzeti liturgikus nyelv érdekében küldöttséget menesztett Popovics Vazul munkácsi görög katolikus megyéspüspökhöz. (A püspök jogosnak minősítette követelésüket.) | Scitovszky János bíboros hercegprímás felszólítására Popovics Vazul munkácsi görög katolikus megyéspüspök körlevélben rendelte el, hogy a lelkészek „a szent liturgiát további intézkedésig, vagyis addig, míg ennek magyar fordítása az illetékes hatóságoktól hitelesítve nem lesz s innen ki nem adatik”, kizárólag ószláv nyelven végezzék. | Simor János győri megyéspüspök az Isteni Megváltóról nevezett Nővéreket letelepítette Sopronban. | Balázsfalván felszentelték Josif Papp Szilágyi kanonokot, a nagyváradi görög katolikus egyházmegye püspökét. |