A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Sopronban megnyitották az Irgalmas Nővérek házát. | Miután a birodalmi kultuszminiszter 1861 tavaszán megadta a nyilvános iskolákat megillető autonóm érettségiztetés jogát, a Debreceni Református Kollégiumban megkezdték az első autonóm érettségi vizsgákat. | Az országgyűlés bizottságot küldött ki a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslat elkészítésére. (A törvényjavaslat nem került tárgyalásra, mert a házat augusztus 21-én föloszlatták. Tisza Kálmán javaslatára azonban kimondták, hogy a munkájában megzavart országgyűlés tervezte az izraeliták politikai egyenjogúsítását is.) | Pesten a Központi Szemináriumban a Szent László Társulat megtartotta alakuló közgyűlését. Célja a határokon kívül élő magyarok lelki gondozása. | A Helytartótanács jóváhagyta az Izraelita Magyar Egylet alapszabályait. Első elnöke: Rozsay József, titkára: Mezei Mór. Lapja: Magyar Izraelita. | Giacomo Antonelli vatikáni államtitkár Antonino De Luca bécsi nunciushoz intézett átiratában elítélte a magyarországi szabadelvű mozgalmakat, kárhoztatva azok egyházellenesnek minősített irányát. | I. Ferenc József császár utasítására br. Kemény Ferenc erdélyi kancellár a gyulafehérvári püspöki palotába 24 magyar, 8–8 román és szász személyiség részvételével erdélyi értekezletet hívott össze. Suluţiu fogarasi görög katolikus érsek kérte, hogy a legközelebbi erdélyi országgyűlés törölje el azokat az 1848 előtti törvényeket, amelyek sérelmesek a románságra nézve, nyilvánítsa a románságot Erdély negyedik nemzetének. | Megjelent a Magyar Izraelita című hetilap. Első szerkesztője: Rokonstein Lipót. (A lap 1864 márciusában szűnt meg.) → április 17. | Sterca Suluţiu fogarasi görög katolikus érsek és Andrei Šaguna ortodox érsek román nemzeti kongresszust rendeztek a nagyszebeni ortodox szeminárium dísztermében. Suluţiu előadásában az erdélyi románokat ért vádról beszélt, miszerint a határon túl élő románokkal egyesülve Dákoromániát akarnak alapítani. Szerinte ez az eszme „csak hibbant agyvelőkbe fészkelte be magát”. Az erdélyi románok ugyanazokra a jogokra tartanak igényt, mint amelyeket a magyarok élveznek. | A törvényhozás az országbírói értekezlet által javasolt ideiglenes törvénykezési szabályokat tárgyalta. A képviselőház június 22-én, a főrendiház július 1-jén fogadta el az ún. I. Polgári magánjogot. (22. §: „A vallás különféleségéből kifolyó, az ausztriai törvények uralma alatt bővített polgári magánjogok jelen állapotukban meghagyatnak.”) |