A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Ugyanebben az évben letelepítette a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővéreket is. | Kunszt József kalocsai érsek Kalocsára hívta a jezsuitákat, és átadta nekik a kalocsai gimnáziumot. | Simor János győri megyéspüspök jóváhagyta az egyházmegyei Szent Imre Egylet alapszabályzatát, amelynek célja a papnövendékek képzésének előmozdítása volt. | Török Pál református lelkész elnökletével Pesten népgyűlést tartottak a zsidó–keresztény testvériesülés ünneplésére. | Scitovszky János bíboros hercegprímás megnyitotta az esztergomi értekezletet. (Az értekezlet feladata az ideiglenes választási törvényjavaslat kidolgozása. Az értekezlet felkérte az uralkodót, hogy az országgyűlést az 1848:V. törvénycikk alapján hívja össze.) | A négy református egyházkerület debreceni konventje kimondta, hogy a kerületek vegyék kezükbe az iskolák autonóm igazgatását, s több javaslatot terjesztett az egyházkerületek elé a református egyházalkotmány helyreállítására. | Hg. Friedrich Lichtenstein, Erdély helytartója véleményezte a protestáns pátens erdélyi bevezetésének tervét: az erdélyi reformátusok vallásszabadsága oly mértékben biztosítva van, hogy lehetetlen rést találni egy oktrojálandó szervezet keresztülvitelére. (A helytartó válaszát október 12-én expediáltatta, ekkor már váltás történt a kultuszminiszteri tárca élén.) | A Szent István-napi egyházi ünnepélyek országszerte nemzeti megmozdulásokká nőttek. | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter fölszólította hg. Lichtenstein helytartót, hogy véleményezze a protestáns pátens erdélyi bevezetésének tervét. → szeptember 24. | A tiszántúli református egyházkerület indítványozta a többi református egyházkerületnek, hogy a pátens elleni küzdelem idején az egyházkerületekből alakított közös bizottságot újból küldjék ki. Feladata a zsinatot előkészítő egyetemes értekezlet megalakítására és annak hatáskörére vonatkozó javaslatok elkészítése. → szeptember 25–26. |