A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Legfelső kézirat, amely hatálytalanította a protestáns pátenst. (A protestánsok ismét megválaszthatták főfelügyelőiket és főgondnokaikat, valamint egyéb tisztségviselőiket.) | A tiszáninneni református egyházkerület – nyíltan szembehelyezkedve az 1859. szeptember 1-jei protestáns pátenssel – megválasztotta és ezen a napon ünnepélyesen beiktatta új püspökét, Zsarnay Lajos sárospataki tanárt és főgondnokát, br. Vay Miklóst. | Scitovszky János bíboros, esztergomi érsek celebrálta a pesti belvárosi templomban az április 8-án öngyilkos lett Széchenyi István gróf emlékére a gyászmisét. A szertartáson 80 ezer ember vett részt. | Antonino De Luca bécsi nuncius jelentette Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak, hogy a magyarországi katolikus klérus belesodródott a nemzeti mozgalmakba, amit rendkívül veszélyesnek és kockázatosnak tartott az egyház alapvető érdekei szempontjából. Javasolta Scitovszky János bíboros hercegprímás szentszéki figyelmeztetését. (Az államtitkár ezt nem tartotta időszerűnek.) | Császári rendelet az izraeliták birtokképessége tárgyában. | I. Ferenc József császár elrendelte, hogy a protestáns egyházkerületek részére 94 ezer Ft-ot utaljon ki az államkincstár a szuperintendensek, esperesek, szegény lelkészek és tanítók segélyezésére. | Glasgow polgárai rokonszenvüket és csodálatukat fejezték ki a magyarországi protestánsoknak, amiért a szabad vallási intézményeikbe, egyházi és iskolai önkormányzati jogaikba beavatkozó önkénynek ellenszegültek. | Br. Vay Miklós vezetésével 31 tagú küldöttség indult Bécsbe, hogy átadják a tiszántúli református egyházkerület tiltakozó feliratát. (A küldöttség nem jutott a császár elé, ezért január 30-án visszatértek. Csak két képviselőnek sikerült szóban a császár tudomására hozni a folyamodvány tartalmát.) | A tiszántúli református egyházkerület az osztrák császári biztos tiltakozása ellenére megtartotta közgyűlését a debreceni Kistemplomban. | Császári rendelet megszüntette a zsidók bányavárosokban való tartózkodásra és letelepedésre vonatkozó tilalmát. |