A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Császári rendelet engedélyezte a zsidóknak a gyógyszerész, italmérő, szeszégető és malomipari mesterség űzését. | A tiszántúli református egyházkerületnek a kormánybiztos tiltása ellenére megtartott gyűlése a protestáns pátens visszavonását kérő feliratot fogalmazott meg a császárhoz. → január 22. | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter záros határidő kitűzésével kötelezte a protestáns egyházakat az 1859. szeptember 1-jei protestáns pátensnek megfelelő szervezkedésre. Jelezte, hogy a pátens szerint nem szervezett egyházi alakulatokat a kormány nem ismeri el. | Császári rendelet engedélyezte, hogy izraelita vallású személy keresztény végrendeleten tanúként szerepelhessen, s megszüntette azon rendelkezést, amely a zsidó vallomását keresztény tanúval szemben aggályosnak minősítette. | Lonkay Antal szerkesztésében Pesten megjelent az Idők Tanúja című katolikus politikai napilap. → 1869. január 1. | Megalapították a pesti protestáns országos árvaházat. | Megalakult a pesti református egyház német ajkú leányegyháza. | A gr. Ráday család 20 ezer Ft-ért (az 1843. évi országgyűlésen a nemzet számára fölajánlott vételár feléért) a pesti protestáns, majd református teológiai akadémia részére eladta Ráday Pál és Gedeon könyvtárát, amelynek értékét 1800 körül 134 ezer forintra becsülték. | 1859–1860 között három kötetben megjelent a Különféle Papi Dolgozatok című kiadvány. | Császári rendelet engedélyezte a zsidóknak bárminő ipar szabad gyakorlását. |