A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Pesten tartott evangélikus egyházkerületi gyűlésen, amely tiltakozott a protestáns pátens ellen, a szónokok Scitovszky János bíboros hercegprímást és Bartakovics Béla egri érseket éltették, mint akik az abszolutizmussal szembeszállnak. | Császári rendelet szüntette meg azt a kötelezettséget, hogy a zsidók egymással való házasságkötéséhez a hatóság beleegyezését kellett megszerezni. Visszaható erővel kimondta az e nélkül kötött házasságok érvényességét és a gyermekek törvényességét. | Császári rendelet engedélyezte, hogy zsidók keresztény inasokat és cselédeket tarthassanak. | Belgiumi példát követve Trautwein János piarista szerzetes és gr. Cziráky Jánosné megalapították az első hazai Oltáregyesületet, azzal a céllal, hogy előmozdítsák az Oltáriszentség tiszteletét és a szegény plébániatemplomok fölszerelését. | A kormány válaszolt a késmárki gyűlés feliratára. (Igyekezett megnyugtatni a protestánsokat, az egyházi rendtartás ideiglenes jellegét hangsúlyozta.) | A négy református egyházkerület vezetőinek sárospataki értekezlete elhatározta, hogy a protestáns pátens rendelkezéseinek nem tesz eleget. | Pesten fölavatták az első izraelita tanítóképzőt. Első igazgatója Lederer Ábrahám volt. | A dunántúli református egyházkerület pápai közgyűlése tiltakozott a protestáns pátens ellen. Feliratban fordult a császárhoz a pátens felfüggesztése és a zsinat engedélyezése érdekében. | A Kálvin téri templomban 7 tanárral és 97 növendékkel ünnepélyesen megnyitották a pesti Református Főgimnázium első tanévét. (Az 1880-as évekig a Kálvin téren volt, majd a Lónyay utca 4/C szám alá költözött.) | Betiltották az egyházi gyűlések tartását. |