A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A tiszántúli református egyházkerület debreceni gyűlése tiltakozott a protestáns pátens ellen. Feliratban fordult a császárhoz a pátens felfüggesztése és a zsinat engedélyezése érdekében. | A dunántúli evangélikus egyházkerület soproni közgyűlése tiltakozott a protestáns pátens ellen. Feliratban fordult a császárhoz a pátens felfüggesztése és a zsinat engedélyezése érdekében. | A tiszai evangélikus egyházkerület késmárki gyűlése, Zsedényi Ede felügyelő elnökletével, tiltakozott a protestáns pátens ellen. A tiltakozást a gyűlés jegyzője, Máday Károly, a későbbi püspök fogalmazta meg és nyomtatta ki Sárospatakon. (Zsedényit a kormány elfogatta, és lázításért több hónapi börtönre ítélte.) → november 2. | Megjelent a szeptember 1-jén kelt protestáns pátens, amely szabályozta az állam és a protestáns egyházak viszonyát. | A zsidó nagy ünnepek előtt Pesten fölavatták a Dohány utcai zsinagógát. Terveit Ludwig Förster bécsi építész készítette. (Ma Európa legnagyobb működő zsinagógája.) | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter, végrehajtva az előző napi császári nyíltparancsot, rendeletben ideiglenes protestáns egyházi rendtartást adott ki. Ez a rajna-westfáliai rendtartáson alapult, alig vette csak figyelembe a magyar protestáns egyházak előző alkotmányát. Az állami hatalomnak erőteljes beavatkozásra adott lehetőséget, nemcsak a magasabb egyházi tisztségviselők, hanem a lelkészek és a falusi tanítók megválasztását is a kormányhatóságok megerősítésétől tette függővé. Az addigi négy helyett hat református szuperintendenciát kívánt felállítani: 1. pestit, a dunamelléki, dunántúli és a tiszántúli egyházkerületek részeiből; 2. a komáromit a dunántúliból; 3. a pápait a dunántúli és dunamelléki egyházkerületekből; 4. a sárospatakit, a tiszáninneni és tiszántúli egyházkerületek részeiből; 5. a debrecenit a tiszántúliból; 6. az újszivácit a dunamelléki és tiszántúli egyházkerületekből. | I. Ferenc József kiadta az ún. protestáns pátenst. (Császári nyíltparancs a két hitvallású evangélikus egyház belszerkezetét, iskolai és oktatásügyeit és államjogi helyzetét illetőleg, Magyar-, Horvát- és Tótországban, szerb vajdaság és temesi bánságban és katonai határőrvidéken.) Új egyházszervezeti beosztást szándékozott létrehozni. 333 egyházközség ragaszkodott a régi rendhez, csak 226 egyházközség fogadta el az újat. → szeptember 2., 1860. május 15. | A kormány tagjainak felmentését és kinevezését tartalmazó kéziratokkal együtt hivatalos közlemény jelent meg, amely többek között protestáns autonómiát, a zsidók helyzetének javítását ígérte. | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter rendelete értelmében a Debreceni Református Kollégium gimnáziuma nem adhat államérvényes érettségit. Ennek következtében a gimnázium megszűnt. | 154 rendes és 69 pártoló tag megalapította az Országos Protestáns Árvaegyletet. → 1877. |