A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult a kassai Szent Erzsébet Társulat. Célja a székesegyház helyreállítási költségeinek összegyűjtése volt. | Császári rendelet az erdélyi egyházi javak úrbéri kárpótlására. | A jezsuita rend megkapta a nagykapornaki apátság javadalmát. | Az 1844. évi első (lipcsei) szám után Szegeden megjelent a német nyelvű Ben-Chananja című zsidó folyóirat. (1867-ben szűnt meg.) | Joan Alexi, a szamosújvári görög katolikus egyházmegye püspöke megnyitotta az egyházmegyei papnevelő intézetet. | Simor János győri püspök megnyitotta az egyházmegyei kisszemináriumot. Fenntartására lefoglalta a nagy javadalmú pápóci prépostság jövedelmének 1/3-át. | Fördős Lajos lelkész szerkesztésében megjelent a kecskeméti Protestáns Közlöny című tudományos teológiai és bölcsészeti folyóirat. (A legutolsó füzet 1860-ban készült.) | Temesváron megnyílt a Szegény Iskolanővérek háza. | Gyulafehérváron letelepedtek Szent Vince Leányai. | Fölszentelték az 1850-ben, a szabadságharcban tanúsított magatartásuk miatt letartóztatott, és Ungváron egy napig tartózkodott politikai foglyok, papok és civilek emlékére a Popovics Vazul munkácsi görög katolikus megyéspüspök által kialakított kápolnát. |