A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Császári nyílt parancs új osztrák házassági törvényt léptetett életbe: a jozefinista törvényeket hatályon kívül helyezte, a katolikus egyházi jogot és a trienti zsinat végzéseit újból érvényre juttatta. (1857. január 1-jén lépett hatályba.) | Pesten Szabóky Adolf piarista tanár Adolf Kolping jelenlétében megalapította a Katolikus Mesterlegények Egyletét (más néven: a Pesti Katolikus Legényegyletet). | Beiktatták méltóságába Joan Alexit, a szamosújvári görög katolikus egyházmegye első főpásztorát. | Scitovszky János bíboros hercegprímás I. Ferenc József császár, valamint egyházi és világi előkelőségek jelenlétében fölszentelte az esztergomi főszékesegyházat. (A bazilikát Kühnel Pál tervei alapján Packh János és Hild József építette. Salzburgban készült a 64 változatú és 3483 sípból álló orgonája. Az ünnepségen elsőként csendült fel Liszt Ferenc ez alkalomra írt Esztergomi miséje, a mester vezényletével.) | A protestáns egyházak egy 192 §-ból álló, az egyházak önkormányzatáról szóló törvénytervezetet kaptak gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminisztertől. (Az egyházkerületek visszautasították a tervezetet.) | A birodalmi igazságügy-miniszter rendelete Magyarországon is megszüntette a zsidóktól kiveendő esküt. | Bécsben birodalmi püspöki konferenciát tartottak, amelyen 68 főpap jelent meg (közülük 30 a magyar királyság területéről), s a konkordátumból adódó teendőkről tárgyaltak. A jelen lévő magyar püspökök is elfogadták és aláírták az 1855. évi konkordátumot. | I. Ferenc József a zsidó hitközségek által az 1855-ig befizetett egymillió Ft-ot hadisarcnak nyilvánította, melynek osztatlan alapjövedelme a következő célokra fordítandó: 1. rabbiképző intézet létesítése; 2. mintafőiskolák s ezekkel kapcsolatban izraelita tanítóképző tanfolyamok alapítása, valamint szegény izraelita népiskolák támogatása; 3. alapítványi helyek létesítése szegény izraelita vak és siketnéma gyermekek számára. | A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus elismerte az 1766-ban önállóvá vált magyarországi szerb metropóliát. | Scitovszky János bíboros, esztergomi érsek mint az Apostoli Szentszék megbízottja az összes magyarországi szerzetesházakat meglátogatta. |