A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Mivel az újonnan szervezett két érsekség (a zágrábi és a fogarasi) egyúttal minden prímási joghatóság alól is kivétetett, Scitovszky János hercegprímás kiváltságos régi jogai védelmében felterjesztést intézett IX. Pius pápához. | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter megadta az engedélyt a protestáns Pesti Teológiai Intézet létesítésére. → október 10. | A bécsi tanácskozás résztvevői az eléjük terjesztett Entwurf zu einem Gesetze überdie Vertretung und Verwaltung der Kirchen-Angelegenheiten der Evangelischen beider Bekänntnisse im Königreiche Ungarn, in der serbischen Woiwodschaft und dem Temeser Banate pontjait huszonkét ülésen tárgyalták meg. (Hivatalos, kormánykiadású magyar fordítása nem volt, de protestáns egyházi részről két fordítása is készült, mindkettő Törvényterv címmel.) A tervezetet az érdekelt egyházkerületek nem fogadták el, mert az nem igazodott az autonómiához. | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter meghívására Bécsben tanácskoztak a magyar protestáns egyházak képviselői a protestánsok ügyeit rendező törvénytervezetről. → május 21–június 18. | Meghalt Mária Dorottya, József főherceg felesége, a magyar evangélikusok patrónusa. | Birodalmi kultuszminiszteri rendelettel az erdélyi ágostai hitvallású evangélikus országos egyház Provisorische Vorschrift címmel egy ideiglenes, oktrojált egyházszervezetet kapott. (A világiak befolyása csökkent, gyűléseiket a nyilvánosság kizárásával tarthatták, melyek jegyzőkönyveit a kormányhoz föl kellett terjeszteni.) | Császári rendelet „több püspöknek engedélyezett háramlási jognak megszüntetése tárgyában”. | A jezsuita rend megnyitotta pozsonyi házát, amit hamarosan Bölcseleti Főiskolává alakított át. | Scitovszky János bíboros hercegprímás megalapította a pozsonyi Szentháromság-plébániát. | Megnyílt a soproni Evangélikus Hittudományi Főiskola. |