Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

A hegyeshalmi határátkelőhelyen zöldfolyosó működik. → 1989. március 1.

A szegedi Volán egyik autóbusza balesetet szenved Jugoszláviában. 4 halott, 26 sebesült.

Budapest és Bécs között forgalomba áll az első EuroCity vonat, a Lehár EC. Ezzel a MÁV, a szocialista országok vasúttársaságai közül elsőként, bekapcsolódik nemzetközi InterCity-hálózatba.

Elkészül a Szabadbattyány–Siófok közötti 38 km hosszú vasúti pálya villamosítása.

Új forgalmi rendet vezetnek be a budapesti belvárosban. A belvárosból részlegesen kitiltják a járműforgalmat.

A MÁV felemeli a tőkés elszámolású viszonylatokban a személyszállítás díjait. A nyugati vasutakon utazó magyarok útiköltsége az elmúlt két évben 45%-kal nő.

Az 1988:I. törvény szabályozza a magánszemélyek gépjárműhasználatának kérdéseit. → 1989. január 1.

Magyar–NSZK belvízi, hajózási megállapodást írnak alá, mely szabályozza a Duna–Majna–Rajna-csatornán való közlekedést is.

A nyugdíjasok a vasút és a Volán járatain évente 16 alkalommal 50%-os utazási kedvezményben részesülnek.