A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megnyílt a Kolozsvári Református Teológiai Akadémia. (1862-ben itt kapott helyet a Nagyenyeden fölállított teológiai akadémia is.) | IX. Pius pápa Scitovszky János bíboros hercegprímás kérésére megengedte az esztergomi kanonokoknak a cappa magna (széles csuklyával és nagy uszállyal ellátott ünnepélyes főpapi ruhadarab) viselését. | IX. Pius pápa kihirdette Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának (Immaculata) dogmáját. (Szűz Mária fogantatásának első pillanatától mentes volt minden bűntől.) | Rendelet „a magyarországi evangélikusok házassági pereiben felmerült kételyek eldöntéséről”. | Albrecht főherceg, Magyarország teljhatalmú polgári és katonai helytartója részlegesen hatályon kívül helyezte Julius von Haynau táborszernagy 1850. február 10-i rendeletét a protestánsok állami felügyeletéről. A püspöki állások ismét betölthetők lettek. | Kultuszminiszteri rendelet engedélyezte a helyi protestáns egyháztanácsok tartását kormánybiztos nélkül, de nagyobb egyházszervezeti gyűléseken továbbra is részt vettek a kormánybiztosok. | I. Ferenc József Sterca Suluţiut, az addigi fogarasi püspököt érsekké, Alexandru Dobra nagyváradi kanonokot a lugosi görög katolikus egyházmegye első püspökének, Joan Alexi nagyváradi kanonokot a szamosújvári görög katolikus egyházmegye első püspökének nevezte ki. (IX. Pius november 17-én prekonizálta.) | A külföldi baptista vallású állampolgárokat a katolikus és az evangélikus egyház elleni vakmerő kritikájuk miatt kiutasították az országból. | A tiszántúli református egyházkerület közgyűlése kimondta a Debreceni Református Kollégium jogakadémiájának megszüntetését. | Kivégezték Gasparics Kilit ferences szerzetest, Perczel Mór, a szabadságharc tábornokának tábori lelkészét. |