A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  IX. Pius pápa az Ecclesiam Christi kezdetű bullájával a fogarasi püspökséget Gyulafehérvár–Fogaras néven érsekségre emelte, kivette az esztergomi érsek joghatósága alól, és közvetlenül az Apostoli Szentszéknek rendelte alá. (A gyulafehérvári cím emlékeztetett az erdélyi román főpásztorok unió előtti címére.) Ugyanekkor az Apostolicum ministerium bullájával a lugosi román görög katolikus egyházmegye, az Ad Apostolicam sedem bullájával a szamosújvári román görög katolikus egyházmegye alapítását kanonizálta, s ezeket a gyulafehérvár–fogarasi érsekség alá rendelte. | Scitovszky János hercegprímás átvette a bíborosi kalapot. | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter az 1853/54-es tanévvel kezdődően nyilvános jogakadémiának ismerte el a Debreceni Református Kollégium önálló jogakadémiáját. → 1854. február 8. | Megnyílt az első tanév a Debreceni Református Kollégium gimnáziumában. A tanévnyitó istentiszteletet Szoboszlai Pap István püspök végezte. → 1859. június 24. | Császári rendelet megfosztotta a zsidókat az ingatlanszerzés jogától. | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter megadta a Debreceni Református Kollégium gimnáziumának a nyilvánossági jogot. → október 17. | Birodalmi belügyminiszteri rendelet „az érvényes zsidóházasság kötéséhez Erdélyben szükséges politikai engedélyről”. | Rendelet „a zsidó hitsorsosok házassági peres ügyeiben való bírósági eljárás tárgyában Erdélyben”. | Scitovszky János bíboros hercegprímás a jezsuitákat visszahozta Nagyszombatba. | Beiktatták az első zágrábi érseket, Juraj Haulikot (Haulik Györgyöt). Josip Jelačić horvát bán ekkor kapta meg IX. Pius pápától a Szent Gergely-rend katonai nagykeresztjét. |