A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Rendelet „a zsidó hitsorsosok házassági peres ügyeiben való bírósági eljárás tárgyában Magyarországon”. | A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjává választotta Scitovszky János bíboros hercegprímást. | IX. Pius pápa bíborossá kreálta Scitovszky János esztergomi érseket. → november 16. | A pesti izraelita hitközség ötezer forintot szavazott meg a hitközség és a Chevra kadisa hivatalnokai és szolgái, valamint ezek özvegyei és árvái számára létrehozandó nyugdíjintézet céljaira. | Scitovszky János esztergomi érsek Drávaszentmártonon plébániatemplomot építtetett. | Egerben az Angolkisasszonyok megnyitották az Érseki Katolikus Gimnáziumot. | Sopronban megalakult az első magyarországi Szent Vince Konferencia. (A világ összes konferenciái együtt alkotják a Szent Vince Társulatot.) Tagjai a testi, szellemi és erkölcsi nyomor enyhítésén fáradoztak. | IX. Pius pápa bullája a zágrábi püspökséget érseki rangra emelte. Ugyanakkor suffraganeusként alárendelte a diakovári és a zengg–modrusi latin, és a körösi görög szertartású püspökségeket. | A De Paul Szent Vince Szeretet Leányai, az Irgalmas Nővérek letelepedtek Pinkafőn. Pesten egy év múlva vették át az első intézetet a Terézvárosban. | A bécsi kormány a magyarországi szerzetes paptanár-jelölteknek is kötelezővé tette az állami tanári vizsga letételét. |