A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc József császár elrendelte, hogy az izraelita iskola és oktatási alap állami alapnak tekintendő. → 1856. március 29. | Császári rendelet kiterjesztette az Osztrák Polgári Törvénykönyvet Magyarországra is. (A törvénykönyv a zsidók házasságkötéséhez a helyi polgári hatóságok beleegyezésén kívül bizonyítványt is követelt a felek koráról, mert a vőlegény nem lehetett fiatalabb 24, a menyasszony pedig 18 évesnél.) | A Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat fölvette a Szent István Társulat nevet. Elnöke gr. Károlyi István volt. | Prelà Michele Viale bécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak írt jelentésében kedvezőbbnek ítélte a magyarországi katolikus egyház helyzetét és működésének feltételeit az 1848 előtti állapotokhoz képest. | IX. Pius pápa Scitovszky János hercegprímást, esztergomi érseket 3 évre a magyarországi kolostorok apostoli vizitátorává nevezte ki az esztergomi, kalocsai és egri érseki tartományra nézve. | Scitovszky János esztergomi érsek pécsi apostoli kormányzóként Pécsre telepítette a Notre Dame kanonisszákat. | Császári nyílt parancs a vallásra vonatkozó alapjogok módosításáról. | Elhelyezték a lipótvárosi II. plébániatemplom (Bazilika) alapkövét. | Prelà Michele Viale bécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak írt jelentésében Scitovszky János hercegprímás egyházi tevékenységét kiemelkedőnek minősítette, dicsérte az általa alapított intézményeket, hangsúlyozva, hogy „a Monarchia legkiválóbb főpapjának” tekinti, és javasolja számára a bíborosi méltóság megadását. | Vasile Erdélyi nagyváradi püspök fölszentelte Sterca Suluţiut, az újonnan kinevezett fogarasi püspököt. |