A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter Magyarország összes középiskolájában kötelezővé tette az 1848-ben porosz és francia mintára készült osztrák tanrendszert, az Entwurf der Organisation Gymnasien und Realschulent. Ekkor már nem volt érvényben az 1806-ban kiadott Ratio Educationis. Azok az iskolák, amelyek fenn akarták tartani jogukat az államilag elismert bizonyítvány kiadására, szervezetüket kötelesek voltak az 1850/51. év folyamán az állami középiskolákba bevezetett változásokhoz hasonlóan átalakítani. A rendelet következtében, anyagi fedezet híján, a protestáns iskolák zömmel magánintézetekké váltak. | Gr. Leo Thun-Hohenstein birodalmi kultuszminiszter rendeletben engedélyezte, hogy zsidó bábák keresztény nőknél is végezhessenek szülésznői teendőket. | A katolikus püspöki kar konferenciája emlékiratban a ius placeti regii eltörlését „halhatatlan” intézkedésnek nevezte, továbbá a papi tized eltörléséről szóló 1848:XII. törvénycikket, mint kényszer alatt született elhatározást, érvénytelennek nyilvánította. | A katolikus püspöki kar konferenciát tartott Esztergomban az egyház reorganizációjáról és konszolidálásáról. Az értekezlet tanácskozásai titkosak voltak. | Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek, mint a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, megáldotta a 280 ezer Ft költséggel fölépült pécsi egyházmegyei nőnevelő intézetet, amelyben a Miasszonyunkról nevezett apácák oktattak. | A győri katonai parancsnok utasítása megtiltotta a zsidóknak a Kossuth-szakáll és Kossuth-kalap viselését. | I. Ferenc József császár rendelete szabályozta a katolikus egyháznak a nyilvános oktatáshoz való viszonyát. | I. Ferenc József osztrák császár, magyar király nyílt parancsa eltörölte a királyi tetszvényjogot (placetum regium), szabad közlekedést engedett a püspököknek a pápa, papjaik és híveik felé, megszüntette a katolikus egyház fegyelmezési gyakorlását gátló állami rendeleteket (pl. elismerte a püspököknek azon jogát, hogy papjaikat felfüggeszthetik). A rendelet összességében a katolikus egyháznak az uralkodótól és az államtól szinte teljesen független jogállást biztosított. | I. Ferenc József császár rendelete nyomán a zsidó iskolák a helyi katolikus papok felügyelete alá kerültek. → 1863. április 26. | Haynau táborszernagy, a magyarországi császári hadak főparancsnoka elrendelte a protestáns egyházak szigorú állami felügyeletét. (Az egyetemes és kerületi felügyelők és főgondnokok állásait megszüntette; a megüresedett szuperintendensi [püspöki] helyeket adminisztrátorokkal tölti be. Az evangélikus dunántúli szuperintendenciába [egyházkerületbe] Wohlmuth Lipótot, a bányaiba Chalupka Jánost, a tiszaiba Pákh Mihályt nevezte ki adminisztrátoroknak.) → 1854. július 11. |