A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek levélben fordult IX. Pius pápához, hogy a forradalomban részt vett papok az irregularitás alól felmentést nyerjenek. | Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek levélben kérte Haynau táborszernagyot, a császári hadsereg magyarországi főparancsnokát, hogy helyeztesse szabadlábra br. Bémer László nagyváradi püspököt, mert a Szentszék csak így fogadja el lemondását. (A főpapot 1850. február 8-án elengedték.) | Az osztrák hatóságok megszüntették Lonovics József lemondott csanádi megyéspüspök elleni büntetőeljárást. | Horváth Mihály csanádi püspök külföldre menekült, Jekelfalussy Vince szepesi püspök nem nyert pápai megerősítést, br. Bémer László nagyváradi, Rudnyánszky József besztercebányai püspököket perbe fogták, gr. Zichy Domonkos veszprémi püspök visszavonult birtokaira. (Mivel 1848 folyamán meghalt a győri, a kassai és a székesfehérvári püspök, így 1849 végére Magyarország legtöbb megyéspüspöki széke üres volt.) | Scitovszky János pécsi megyéspüspök plébániatemplomot építtetett Szabadszentkirályon. | Megindult a Papi Dolgozatok Gyászesetekre című kiadvány. (14. füzete 1871-ben jelent meg.) | Megjelent a Különféle Viszonyokra Vonatkozó Papi Dolgozatok című füzetsorozat. (Összesen 12 füzetlátott napvilágot, az utolsó 1858-ban.) | A pesti városházán kihirdették az összbirodalomra kiterjesztett ún. olmützi alkotmányt. Első pontja kimondta, hogy „a polgári és politikai jogok élvezete független a hitfelekezettől”. | Alexander Bach birodalmi belügyminiszter javasolta Scitovszky János esztergomi érseknek, hogy br. Bémer László nagyváradi püspök, aki még a Debrecenbe költözött forradalmi kormánnyal is együttműködött, mondjon le egyházi méltóságáról. → 1850. január 21. | Scitovszky János esztergomi érsek értesítette Lonovics József csanádi püspököt, hogy a király elfogadta lemondását. → 1850. január 3. |