A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Br. Bémer László nagyváradi római katolikus megyéspüspököt Pesten halálra ítélték. → december 29. | Scitovszky János hercegprímás gyászmisét celebrált a harcokban elesett császárhű katonák lelki üdvéért. | Scitovszky János hercegprímás tiltakozott Lonovics József csanádi megyéspüspök, kinevezett egri érsek meghurcolása miatt. (Miután 1849. november 16-án Alexander Bach belügyminiszternek is írt, Lonovicsot szabadon engedték az osztrák hatóságok.) | Székely Bertalan megfestette a szegedi dóm kápolnájának oltárképét Boldog Mór püspökről. | A bécsi minisztertanács rendelete meghagyta, hogy az eredetileg hat zsidó hitközségre kivetett hadisarc „a magyar korona országaiban levő összes zsidó községekre vetendő ki”, „minthogy a Magyarországban levő izraelitáknak legnagyobb része érzelmeik és gonosz cselekvésmódjuk által az ottani forradalmat, mely az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna olyan kiterjedést, előmozdították”. → 1850. szeptember 20. | Pesten főbe lőtték Gonzeczky János honvédlelkészt felségsértés vádjával. | A pécsi belvárosi nagytemplomban Scitovszky János hercegprímás hálaadó istentiszteletet tartott „a forradalmi háborúnak szerencsés megszüntetéséért és az óhajtott békének visszaállításáért”. | Lonovics József csanádi megyéspüspököt a pesti Újépületbe hurcolták. Kikényszerített lemondása után a melki apátságba száműzték. → november 5. | Gr. Zichy Ferenc cs. kir. teljhatalmú országos főbiztos az egyházi férfiak bajusz- és szakállviselését, „színes, tarka öltönyök, szalaggal és tollakkal felcifrázott kalapok hordását” a forradalmi szellemnek tulajdonította, ezért büntetendőnek, elhagyásukat az alattvalói hűség jelének minősítette. | Gr. Zichy Ferenc cs. kir. teljhatalmú országos főbiztos mindennemű gyűlés, köztük az egyháziak tartását is betiltotta, „különösen pedig az évenként októberben tartani szokott debreceni superintendentiális gyűlést”. |