A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A bécsi hadügyminisztérium, enyhítve korábbi rendeletét, megengedte, hogy a pesti és szegedi zsidó hitközségek által már természetben beszolgáltatott javakon kívül a pesti, óbudai, kecskeméti, ceglédi, nagykőrösi és irsai hitközségek 2,3 millió forintban válthassák meg a rájuk kirótt hadisarcot. → október 22. | Prelà Michele Viale bécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak írt jelentésében bírálta Haynaut, és az erőszakra alapozott módszereit, amelyek nem kímélték a magyar katolikus püspököket sem. | Szoboszlai Pap István debreceni református püspök hódoló istentiszteletet rendelt I. Ferenc József császár tiszteletére. | Pesten kivégezték Streicht Miklós vértesboglári római katolikus plébánost, mert a forradalmi kormány több hirdetményét a szószékről ismertette. | Kőnig János kassai káptalani helynök felírt a királyhoz, könyörögve, hogy a szabadságharcban részt vett kassai egyházmegyei papoknak kegyelmezzen meg. (5 fő haditörvényszék elé, 2 várfogságba került.) | Scitovszky János hercegprímás körlevélben kért név szerinti felterjesztést azokról a papokról, akik hűségesek maradtak az uralkodóhoz, s azokról, akik önként vagy kényszer hatására, de csatlakoztak a forradalomhoz. (A hercegprímás személyesen járult az uralkodó elé, hogy a kompromittált egyházi személyeknek kegyelmet kérjen.) | A császáriak letartóztatták Rudnyánszky József besztercebányai megyéspüspököt, és 6 évi vasban letöltendő várfogságra ítélték. | Szegeden a képviselőház Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter indoklása után egyhangúlag elfogadta az 1849:IX. törvénycikket a hazai zsidóság politikai és vallási egyenjogúsításáról. „1. §: A hazának polgárai közt vallásbeli különbség, jog és kötelesség tekintetében különbséget nem tevén, ezen elv szerint kijelentetik, mikép a magyar álladalom határain belül született, vagy törvényesen megtelepedett »Mózes vallású« lakos, mind azon politikai s polgári jogokkal bír, mellyekkel annak bármelly hitű lakosai bírnak.” 2. §: a Magyarországra való betelepülésről rendelkezik oly módon, hogy a részletes szabályozás kidolgozását a kormány hatáskörébe utalja; 3. §: lehetségesnek és érvényesnek tartja a zsidók és keresztények közti polgári házasságot, és elismeri annak „polgári” következményeit; 4. §: a belügyminiszter hatáskörébe utalja egy választott, zsidó világi és egyházi képviselőkből álló testület összehívását, amely a zsidó vallás hitelveinek kimondására valamint a szervezeti és vallási reformok meghozatalára hivatott, s ugyanő illetékes azon intézkedések megtételére, hogy a zsidók a „kézi mesterségek és a földmívelés gyakorlására vezéreltessenek”. (A szabadságharc bukása miatt a törvény nem lépett hatályba.) | I. Ferenc József Scitovszky János pécsi megyéspüspököt (akit a magyar kormány május 20-án honárulónak bélyegzett) kinevezte esztergomi érseknek. Az új hercegprímásnak Alexander Bach belügyminiszter előterjesztésére az esküt a minisztertanács jelenlétében kellett letennie, mégpedig nem Magyarország, hanem az osztrák birodalom törvényeire. (Méltóságát haláláig, 1866. október 19-ig viselte.) | Haynau táborszernagy egyik tábornoka Susán agyonlövette Jauschbarth Antal csákberényi plébánost. |