A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Bach belügyminiszter előterjesztést tett I. Ferenc József császárnak: „Ha a katholikus egyházat Magyarországon rendeltetéséhez vissza akarjuk vezetni,meg kell tisztítani oly elemektől, amelyek veszedelmesek a vallásra és az államra nézve, gyenge, kétes avagy rossz főpásztorait el kell távolítani és jámbor, belátó, tetterős emberekkel pótolni.” | Görgey tábornok br. Mednyánszky Cézár esztergomi egyházmegyés papot nevezte ki serege tábori lelkészének. (Mednyánszky 1857-ben a francia Riviérán öngyilkos lett.) | I. Ferenc József lemondatta az április 22. óta már Bécsben tartózkodó Hám János esztergomi érseket, aki visszatért a szatmári püspöki székbe. | A pozsonyi haditörvényszék agyonlövette Mészáros Dániel sopornyai plébánost. | A magyar kormány augusztus 20-ra Pestre egybehívta a katolikusok alkotmányozó gyűlését. | Lonovics József csanádi megyéspüspököt, kinevezett egri érseket Lanzendorfban letartóztatták az osztrák hatóságok. (Indoklás: 1849. január 1-jéig részt vett a császár által föloszlatott, törvénytelen magyar országgyűlésen, s hozzájárult, hogy a temesvári dómról egy kétfejű sast leverjenek.) Rövidesen szabadon engedték, majd újra letartóztatták. Véglegesen 1850. január 3-án szüntették be ellene a büntetőeljárást. → október 1. | Lőw Lipót főrabbi a veszprémi zsinagógában a függetlenség proklamálását ünnepelte. | Elkészült a zsidók emancipációjáról szóló törvényjavaslat. → július 28. | Az Igazságügyi Minisztérium 1367. sz. döntése intézkedett a hazaárulónak minősített Hám János kinevezett esztergomi érsek és Scitovszky János pécsi megyéspüspök javainak elkobzásáról. | Prelà Michele Viale bécsi nuncius Giacomo Antonelli vatikáni államtitkárnak kifejtette, hogy a magyar forradalom leverése vallási szempontból is mennyire kívánatos lenne. |