A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Függetlenségi Nyilatkozat teremtette új államjogi helyzetben az egyházi kinevezések a kormányzó-elnök jogkörébe kerültek. | Horváth Mihály kinevezett (de nem prekonizált és föl nem szentelt) csanádi püspök lett a vallás- és közoktatási miniszter. (Meg akarta adni a katolikusoknak az önkormányzatot. 1849. augusztus 20-ra hirdette meg az autonómia alakuló ülését, a Forradalmi Egyházgyűlést, amely a világi elemek bevonásával átvette volna az egyházi vagyonok kezelését, de az a szabadságharc bukása miatt elmaradt.) | Bécsben összmonarchiai püspöki konferenciát tartottak. Ezen Magyarországról csak Haulik György zágrábi és Scitovszky János pécsi megyéspüspök jelentek meg. | Császári nyílt parancs alkotmányt adott népeinek (ún. olmützi alkotmány). Második cikkelye minden bevett egyháznak és felekezetnek nyilvános vallásgyakorlatot és saját ügyeiben önálló intézkedést ígért. → 1851. december 31. | Andrei Šaguna erdélyi ortodox püspök emlékiratot intézett I. Ferenc Józsefhez, amelyben a birodalom románlakta területeinek egyesítését és önálló román tartomány létrehozását kérte. | Hám János kinevezett esztergomi érsek hálaadó szentmisét celebrált az új uralkodóért, I. Ferenc Józsefért. | Josif Rajačić szerb pátriárka elnökletével megalakult az ideiglenes szerb vajdasági kormány. | Mészáros Lázár honvédelmi miniszter a honvédlelkész ügyosztály élére Vidasics Ede jászói premontrei kanonokot nevezte ki, mert elődje Pesten maradt a császáriakkal. 1849 júniusában Görgey Artúr tábornok Vidasicsot alkalmatlansága miatt elmozdította. | Hám János kinevezett esztergomi érsek körlevelében az új uralkodó, I. Ferenc József és a császári hadsereg támogatására szólította föl híveit. A magyar kormány emiatt hazaárulónak nyilvánította. | Az 1848: VII. és a kolozsvári I. törvénycikkek kimondták: Erdély minden lakosa nemzetiségi, nyelvi és vallási különbség nélkül egyenjogú. |