Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Kossuth Lajos az alsótábla ülésén hazafiatlansággal vádolta a katolikus egyházat, mert az tartózkodott a katonáskodástól.

Császári nyílt parancs a szerb pátriárka méltóságának Karlóca székhellyel történő visszaállításáról. I. Ferenc József pátriárkai címet adományozott a szerb Josif Rajačić metropolitának.

Mészáros Lázár honvédelmi miniszter a magyar honvédség tábori lelkészi ügyeinek intézésével 1849. január 1-jétől megbízta osztályigazgatói ranggal (HM. 10. osztály) Czigler Zoltán apátot. Hivatalát 1849. január 22-ig töltötte be.

Lemondott V. Ferdinánd, és trónra lépett I. Ferenc József osztrák császár.

A Honvédelmi Bizottmány jóváhagyásával a püspöki kar föliratot intézett V. Ferdinándhoz, kérve a béke helyreállítását.

A katolikus püspöki kar pásztorlevelet intézett híveihez. Óvta őket, hogy áthágják az isteni és polgári törvényeket, miközben teljesítik a haza védelmére hozott intézkedéseket. V. Ferdinándot esküszegéssel illette.

A Honvédelmi Bizottmány hazaárulónak nyilvánította Haulik György zágrábi püspököt, és intézkedett javainak lefoglalásáról.

A pesti nemzetőrség tisztikarának gyűlése elhatározta, hogy zsidókat is befogad a nemzetőrségbe.

A pesti protestáns értekezlet az 1848:XX. törvénycikk végrehajtását tárgyalta. (Határozat: a haza vészes helyzete miatt nem sürgetik a törvény teljes végrehajtását, csupán a belhivatalnokoknak a tized stb. eltörlése következtében szenvedett veszteségük kárpótlását.)

A főrendek levették a napirendről a felekezetközi községi népoktatásról szóló törvényjavaslatot.