A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Br. Wesselényi Miklós a felsőházban indítványt tett a „román ajkúak ügyében hozandó határozat” tárgyában. A törvényjavaslat 1. §-a szerint a görög egyesült és nem egyesült vallású polgárok a többi keresztény vallásbeliekkel egyenlő jogokat élveznek. A 2. § kimondta, hogy az egyházi jegyzőkönyveket magyar és román nyelven szerkesszék. A törvényjavaslat a „viszontagságos idők” miatt soha nem került az országgyűlés elé. | Elhunyt Tompa Mihály református lelkész, költő. | A képviselőház megtárgyalta Mészáros Lázár hadügyminiszter újoncállítási javaslatát: a katonai szolgálat alól fölmentették az egyházi személyeket. | Br. Eötvös József vallás- és nevelésügyi miniszter törvényben kívánta biztosítani az ingyenes és korszerű felekezetközi községi népoktatást. Javaslatában bizonyos körülmények között meghagyta volna az egyházi iskolákat is, de a képviselőház a teljes államosítás mellett foglalt állást. Másnap mégis a kormány javaslatát fogadták el. → augusztus 25. | A Nemzetgyűlési Osztályok Központi Bizottmánya megtárgyalta a zsidók emancipációja ügyében benyújtott törvényjavaslatot. Egyhangúlag kimondták, hogy az izraelitákat polgári jogaikban az ország többi lakosával egyenlősíteni kell. Három osztály a törvényjavaslat azonnali tárgyalása, hat osztály viszont a legközelebbi ülésre való elhalasztás mellett voksolt. | István nádor felfüggesztette Josif Rajačić karlócai ortodox metropolitát egyházi méltóságából. | Gr. Nádasdy Ferenc kalocsai érsek, mint a legidősebb főpap, nemzeti zsinatot hirdetett Pozsonyba. | A nemzetgyűlés alsóházában Kállay Ödön bejelentette a zsidók emancipációjáról szóló törvényjavaslatát. 1. §: a Magyarországon és a kapcsolt részeken élő zsidó mind polgári, mind vallási tekintetben egyenlő az ország többi polgárával; 3. §: keresztények és zsidók között a törvény kihirdetése után kötött házasságok érvényesek; 4. §: az 1844:III. törvénycikk 2. szakasza keresztények és zsidók közötti vegyes házasságokra is kiterjed; 5. §: az ilyen házasságokból származó gyermekek 16 éves korukig apjuk vallását követik. (Javaslata egyidejűleg valósította volna meg a zsidó lakosság polgári és politikai emancipációját a zsidó vallás recipiálásával.) → 1849. május 24. | Pesten üléseztek a magyarországi és a kapcsolt részek izraelita lakosságának megbízottai, újból a zsidóság egyenjogúsítását kérték a nemzetgyűléstől. | A népképviseleti országgyűlésben Szemere Bertalan belügyminiszter a zsidókérdés tárgyalására az időpontot alkalmatlannak nyilvánította. |