Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Pesten megalakult a Magyar Izraelita Középponti Reformegylet.

Megjelent Pesten a Katolikus Néplap, amelynek német nyelvű változata a Der katolische Christ, szlovák változata a Bogumil. (1849. december 7-én szűnt meg.)

V. Ferdinánd magyar király Hám János szatmári püspököt esztergomi érsekké, Lonovics József csanádi megyéspüspököt egri érsekké, Karner Antal győri kanonokot székesfehérvári, Jekelfalussy Vince esztergomi kanonokot szepesi, Horváth Mihály hatvani prépostplébánost csanádi megyéspüspökké nevezte ki. (Méltóságukat nem foglalták el.)

A ciszterci apátságok nagykáptalanja Zircen: az apát óvta a rendtagokat az elvilágiasodás szellemétől.

V. Ferdinánd király szentesítette az Erdélyre vonatkozó 1848:IX. törvénycikket a bevett vallások teljes jogegyenlőségéről. 1. §: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetek (melyek közé a nem egyesült görög szertartásúak is értetnek), nemzetkülönbség nélkül teljes és tökéletes jogegyenlőséggel bírnak, mind vallás gyakorlási, mind vegyes házassági viszonyok, mind politikai igények tekintetében. 2. §: A hat heti oktatás és különböző vallásúaknak egymás iskoláibani tanulhatásuk iránt minden meg van szüntetve. Térítési izgatások és vallásbeli versengést előidéző tények mint bűntettek lesznek fenyítendők.”

A Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat megtartotta alakuló ülését. Elnöke gr. Károlyi István lett. (Ténylegesen 1850-től működött.) → 1852. augusztus 22.

A zsidók letelepedési módjáról szóló 1840:XXIX. törvénycikk végrehajtásaként Szemere Bertalan belügyminiszter 1261/b. sz. alatt elrendelte a zsidók összeírását. (A rendelet szövege a május 27-i lapokban jelent meg.)

Joan Leményi fogarasi görög katolikus megyéspüspök a kolozsvári diétán népe nevében elfogadta a „két testvérhaza”, Magyarország és Erdély újraegyesülését. (A püspöknek a szabadságharc idején tanúsított magyarbarát magatartása miatt 1850-ben le kellett mondania, és a ferencesek bécsi kolostorába internálták.)

A Balázsfalvára (Alsó-Fehér vm.) összehívott első román nemzeti gyűlés Joan Leményi fogarasi görög katolikus és Andrei Šaguna erdélyi ortodox püspök elnöklete alatt Román Nemzeti Bizottmányt létesített.

A Josif Rajačić metropolita által egybehívott szerb nemzeti kongresszus Karlócán (Szerém vm.) pátriárkává választotta Rajačićot.