A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megkezdte működését a . → június 5. | Gr. Batthyány Lajos miniszterelnök kérte a katolikus papságot, hogy a népet nyugalomra és rendre intse. | Gr. Batthyány Lajos miniszterelnök rendelete szerint a törvényhatóságok zsidókat nem sorozhatnak be a nemzetőrségbe. | Népgyűlés követelte Pesten – a házbér elengedése és a munkások helyzetének javítása mellett – a zsidók kiűzetését az országból, és felvételük megtiltását a nemzetőrségbe. | V. Ferdinánd berekesztette az utolsó rendi országgyűlést, és szentesítette törvényeit. A Független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1848:III. törvénycikk 7. §-a kimondta, hogy „Az érsekek, püspökök, prépostok s apátoknak... kinevezése…, mindig az illető felelős magyar miniszter ellenjegyzése mellett, egyenesen Ő Felségét illeti.” Az 1848:IX. törvénycikke Az úrbér és az azt gátló szerződések alapján eddig gyakorlatba vett szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről rendelkezett. Az 1848:XIII. törvénycikk A papi tized megszüntetéséről. (Az egyházi rend a papi tizedről minden kárpótlás nélkül lemondván, az ország rendei ezen „haza oltárán letett áldozatot örök emlékezet okáért törvénybe iktatják...” Ahol e lemondás az alsópapság megélhetését érintette, ott a király a minisztérium által illő ellátásról gondoskodik.) Az 1848:XX. törvénycikk A vallás dolgában. 1. §: az unitárius vallás törvényesen bevett vallás; 2. §: a törvényesen bevett vallásfelekezetek között különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság áll fenn. 3. §: „Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek... 4. §: a bevett vallásfelekezetek iskoláiba járhatás, valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik; 5. §: a ministerium rendelkezni fog, hogy a bevett vallásokat követő katonák saját vallású tábori lelkésszel láttassanak el.” 6. §: az 1844:III. törvénycikk hatálya a görög nem egyesült vallásúakra is kiterjed; 8. §: az ortodoxoknak önkormányzat alakításához jogot biztosít. (A törvény előtti egyenlőség nem vonatkozott az izraelita vallásúakra.) Ettől kezdve bevett felekezetnek minősült: 1. latin, görög és örmény szertartású római katolikus, 2. református (kálvinista), 3. evangélikus (lutheránus), 4. unitárius, 5. ortodox (szerb és román). – A katolikus püspökök az országgyűlés megbízható tagjaival közösen tartott tanácskozásán kimondták, hogy a további teendők megvitatására 1848. szeptember 24-re nemzeti zsinatot kívánnak összehívni. A zsinat a szabadságharc fejleményei miatt elmaradt. | Popovics Vazul munkácsi görög katolikus megyéspüspök körlevélben közölte a papokkal, hogy módosítani akarja a papok házasságkötési gyakorlatát. | Prónay János csanádi követ benyújtotta a képviselőházban a katolikus autonómiáról (önkormányzatról) szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés időhiányra hivatkozva nem tárgyalta azt. | A katolikus államvallás megszüntetése tárgyában az alsó- és felsőtábla „egyházi és világi katolikusok bevonásával” értekezletet tartott. → április 11. | Kormányrendelet a zsidók jogainak tiszteletben tartását mondta ki, s egyben ígérte, hogy a zsidók jogállásán a törvényhozás egyelőre nem változtat. | Scitovszky János pécsi megyéspüspök a főrendi tábla ülésén a vallási egyenjogúságról és viszonosságról szóló törvényjavaslat ellen érvelt. → április 6. |