A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Kossuth Lajos benyújtotta a vallási egyenjogúságról és viszonosságról szóló törvényjavaslatot. → április 2. | A Pesti Hírlap megjelentette a pozsonyi országgyűlés törvénycikkét, amely ideiglenes jelleggel, a következő országgyűlésen tárgyalandó emancipációs törvényjavaslat elfogadásáig élne. 2. §: a zsidó hitközségek polgári tekintetben megszűnnek, annak tagjai a község rendes elöljáróságához tartoznak, s a községbe teljesen beolvadnak; 3. §: a zsidók és keresztények közötti vegyes házasságok törvényesek; 6. §: a zsidók és keresztények között kötendő házasságokból születő gyermekeket a keresztény szülő vallásában kell nevelni; 7. §: a belügyminiszter kötelessége a más országokból érkező idegen zsidók beköltözését meggátolni. | A tiszántúli református egyházkerület 10 pontos követelést fogalmazott meg az országgyűlésnek „háromszázados szenvedéseink megszüntetése és szabadságunk teljes mértékben megadása iránt”. | Kunewalder Jónás újabb körlevele türelemre intette izraelita hittestvéreit: „tartsátok vissza magatokat mindennemű erőszakos törekvéstől a jog elnyerésére. Ne nyújtsatok be kérelmezvényeket; ne írjatok...” | A katolikus püspökök pozsonyi konferenciája megvitatta, hogy a megváltozott helyzetben az egyház szabadságát és az állammal szembeni függetlenségét miként lehet megvédeni. | Pozsonyban antiszemita zavargások voltak, amit más városokban is pogrom jellegű tüntetések követtek. (A pogromok következtében a Pozsonyban székelő országgyűlés a zsidóság hátrányára módosította a városokról megfogalmazott paragrafusokat. Az eredeti javaslat szerint ugyanis a városban választójoggal bír valláskülönbség nélkül mindenki. A módosítás szerint: „törvényesen bevett valláskülönbség nélkül”, tehát a be nem vett izraelitáktól elvette a választói jogot.) | Az országgyűlés a papi tized eltörlését tárgyalta. Lonovics József csanádi megyéspüspök az „egyházi rend” nevében lemondott a tizedről. (A papi tized megszüntetéséről az 1848:XIII. törvény intézkedett.) | A honi izraeliták belügyeit kezelő választmány az elnök, Kunewalder Jónás aláírásával körlevelet bocsátott ki, melyben üdvözölte a március 15-i eseményeket, s kijelentette: a zsidó hitközségek mint zárt testületek megszűnnek létezni, mert az ország lakossága csak egy szempont szerint fog megméretődni: „hű, becsületes ember – s magyar-e”. Bízik abban, hogy a király is rövidesen kimondja az izraelitákra is érvényes törvény előtti egyenlőséget. | Királyi leirat egyezett bele a független magyar minisztérium felállításába. | Az utolsó rendi országgyűlés megtárgyalta a vallásfelekezetek egyenlőségét kimondó törvényjavaslatot. → április 11. |