A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az alsótábla a városi törvényjavaslatot tárgyalta. Bohus János aradi követ indítványozta, hogy a zsidók is teljes polgárjoggal bírhassanak. Kossuth Lajos az indítványt módosította: a városi képviselő-testületnek legyen joga arra érdemes izraelitákat választási joggal fölruházni. Gr. Somssich Pál szerint a zsidókat vagy be kell olvasztani a nemzet életébe, vagy kiűzni a hazából. | A katolikus püspöki kar konferenciáján a latin és görög szertartású püspökök megegyeztek, hogy a rítusváltás kérelmezését minden egyes esetben együttesen kiküldendő bizottság vizsgálja meg, s adja ki az engedélyt. → 1864. április 5. | IX. Pius pápa megerősítette a görög katolikus körösi káptalan V. Ferdinánd kezdeményezte alapítását. | Az alsótábla a honosítási törvényjavaslatot tárgyalta. Az egyházi követek a magyar honosságot a bevett valláshoz való tartozáshoz kívánták kötni. Az indítványt ellenezte Kossuth Lajos, Giczhy Kálmán, Szemere Bertalan, Asztalos Pál, Justh József, Szentkirályi Móric, Lónyai Gábor, Bohus János; kiemelték a (még be nem vett izraelita felekezethez tartozó) zsidóság érdemeit. | Megalakult a mohácsi izraelita hitközség. | Pápán megjelent a Magyar Zsinagóga, az első magyar nyelvű izraelita folyóirat. | Joan Leményi fogarasi görög katolikus megyéspüspök kezdeményezésére Balázsfalván megindult az Organul Luminarei című irodalmi lap. Első szerkesztői: Timothe Cipariu tanár és Constantin Alután kanonok. | A Budapesti Híradó Zsidók polgárosítási ügye címmel közölte a Sáros vármegye rendjeihez benyújtott véleményt a szeptember 23-i pesti köriratról, s az egyenjogúsítást elhamarkodottnak tartja. | Az 1847–48. évi utolsó rendi országgyűlés megnyitása előtt a magyarországi és a kapcsolt részekbeli zsidóság nevében a pesti izraelita hitközség körlevelet küldött a vármegyékhez, s kérte, hogy utasítsák követeiket az emancipáció ügyének támogatására. | Meghalt Kopácsy József esztergomi érsek. |