A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  V. Ferdinánd király az 1844:III. törvénycikk érvényét az ortodox vallásra is kiterjesztette. | V. Ferdinánd király Gaganecz József eperjesi görög katolikus megyéspüspök személyében új királyi biztost küldött Balázsfalvára. A vizsgálat eredményeképp káptalani ítélettel leváltották Krajnik nagyprépostot, eltávolították a lázongó tanárokat és diákokat. | Kopácsy József hercegprímás körlevelében a papságot a buzgóságra és önmegtartóztatásra, gyakori gyónásra és évenkénti lelkigyakorlatra buzdította. | V. Ferdinánd király jóváhagyta a valláskülönbséget figyelmen kívül hagyó nagykereskedők testületének megalakítását. | V. Ferdinánd király fölmentette tisztségéből gr. Haller Ferenc horvát bánt, s e tisztség ellátásával Juraj Haulik (Haulik György) zágrábi püspököt mint báni helytartót bízta meg. | Kopácsy József hercegprímás megáldotta és feltűzette az esztergomi bazilika kupolájára a keresztet. | Kopácsy József esztergomi érsek V. Ferdinánd király beleegyezésével Vasile Erdélyi nagyváradi püspököt Balázsfalvára küldte, hogy vizsgálja ki a Joan Leményi, fogarasi görög katolikus püspök elleni lázadás okait. (A balázsfalvi tanárok és diákok egy része szembefordult Joan Leményi püspöknek a románok jogaiért folytatott küzdelemben tanúsított mértéktartó politikájával.) A lázadók azonban írásban tiltakoztak Erdélyi püspök kiküldetése ellen. → 1846. január 27. | A 12 464. számú kamarai körrendelet a kamarai plébániák épületeinek fenntartásáról úgy rendelkezett, hogy a nagyobb tatarozásokat a kegyúr terhére kell végezni; istállóknál, kocsiszíneknél a helyi erők is segíthetnek. | Diósgyőrött elhunyt Kristóffy Gáspár, aki a II. József császár és király által 1786. augusztus 7-én föloszlatott pálos rend utolsó élő tagja volt. | V. Ferdinánd király szentesítette az 1843–44. évi országgyűlés törvényeit. Az 1844:III. törvénycikk A vallás dolgában törvényesítette az 1844. november 10-ig, vagyis a III. törvénycikk életbe léptetéséig a nem katolikus lelkészek előtt kötött vegyes házasságokat, s a vármegyei hatóságokat arra kötelezte, hogy a náluk őrzött házassági anyakönyvek másodpéldányába ezen házassági eseteket bevezessék; törvényesítette az 1839. március 15. óta protestáns lelkipásztor előtt kötött vegyes házasságokból született gyermekeket; a katolikus hitre áttérni szándékozót semmiféle alakiság nem köti, de ugyanakkor, ha katolikus akarja vallását megváltoztatni, szándékát négy héttel korábban köteles lelkészének jelenteni, s ha ennek oktatása ellenére is megmarad elhatározása mellett, akár a lelkész, akár ennek megtagadása esetén két tanú által kiállított kijelentkezési bizonyítvány alapján az áttérés befejezettnek tekintendő. Az áttérésekről félévente kell az uralkodót tájékoztatni. |