A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A katolikus püspöki kar tanácskozása elhatározta, hogy a jövőben a kisdedóvóktól kezdve a konviktusokon, a gimnáziumokon, líceumokon és szemináriumokon át jobban ügyel a katolikus szellem ápolására. A vallásos szellem felébresztésére tervbe vették az egyes hitbuzgalmi társulatok, főképpen a Mária-kongregációk fellendítését, a különböző egyletek életre hívását, „épületes és célszerű” könyvek kiadására és terjesztésére könyvkiadó vállalat megindítását. | Az unitárius egyház Magyarországon való befogadásáról szóló törvényjavaslatot a király elé terjesztették. → 1848. április 11. | Richter Alajos jászói prépost a káptalani gyűlésen a magyar nyelv fölkarolására buzdította a tagokat. | Az országgyűlés kerületi ülése törvényjavaslatot dolgozott ki a zsidók helyzetének rendezésére. (Általános emancipációt nem engedélyezett, de eltörölte a türelmi adót, szabad lakásválasztást és foglalkozást engedett, a zálogos nemesi birtok kivételével szabad birtokhatási jogot adott a zsidó vallásúaknak. A javaslatból a felsőtábla ellenállása miatt nem lett törvény.) | Pakson rabbigyűlés tanácskozott a hitvédelmi eszközökről. | Az országgyűlés kerületi ülése elvileg leszögezte: a papi javak az állam közszükségeire fordíthatók, de az ügyben nem kíván azonnali rendelkezést. | Horovitz Pál pápai főrabbit az izraelita hitközség fölkérte, hogy havonta egyszer, valamint a király születésnapján és egyéb országos ünnepeken magyar nyelven tartson szónoklatokat. A fölkérést követő szónoklata az első olyan prédikáció volt, amelyet a pápai izraelita templomban magyar nyelven tartottak. | A pesti egyetem zsidó orvosnövendékei létrehozták „A honi izraeliták közt magyar nyelvet terjesztő pesti egylet”-et, azaz a Pesti Zsidó Egyletet. | Fábián Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a Pesti Hírlapba vezércikket írt Zsidó emancipáció címmel. Kifejtette, minthogy „korcsnemzedék magamagát soha meg nem nemesíté, …az emancipáció mellőzhetetlen föltétele a zsidó és keresztény közti házasság felszabadítása”. (A cikkhez Kossuth Lajos szerkesztői megjegyzést fűzött: a vegyes házasság helyeslése után kijelentette, hogy hitkülönbség miatt senkit nem lehet kizárni a polgári jogokból; a zsidó emancipációnak két ága van: politikai és szociális.) | A Pesti Polgári Kereskedelmi Egyesület új alapszabálya a kereskedés jogát a nagykorúságon, szakképzettségen és alaptőkén túl a keresztény valláshoz is kötötte. |