A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Br. Barkóczy László székesfehérvári megyéspüspök egyházmegyéjében megalapította a Szűz Mária Szent és Szeplőtelen Szívéről elnevezett Társulatot. | A király válaszolt az országgyűlés 1843. július 12-i feliratára: a gyermekek vallásának megállapítása a szülők szabad megegyezésének joga lesz, minden kényszerítő törvényes intézkedés kizárásával. A szülők megállapodása magánszerződés jellegű, végrehajtását maguk eszközlik, és erre sem politikai, sem törvényes úton nem kényszeríthetők. | A katolikus püspökök konferenciája a katolikus közvélemény sajtó általi megnyeréséről tanácskozott. A Religio és a Nemzeti Újság négy éven keresztül történő anyagi támogatását határozták el. (Utóbbi az első katolikus napilap.) | Hg. Metternich államkancellár gr. Lützow útján jegyzéket nyújtott át a Szentszéknek, amelyben kifejtette: a kormány a politikai helyzet kényszerhatására lépett a szabad egyezkedés útjára, de e rendszabályoktól az egyháznak nincs mit tartania. | A felsőtábla elfogadta az unitárius egyház Magyarországon való befogadásáról szóló törvényjavaslatot. → 1844. szeptember 13. | Kopácsy József hercegprímás megbízásából Lonovics József csanádi megyéspüspök elkészített egy memorandumot, amelyben kifejtette: a július 5-i királyi leirat a katolikus egyházra hátrányos következményekkel jár, ezért nem fogadható el. A memorandumot továbbították a királynak. | A felsőtábla elutasította az országgyűlés kerületi ülése által kidolgozott vallási törvényjavaslatot, kivéve a szabad áttérésre vonatkozó indítványt. A törvényjavaslat a két tábla közötti többszöri üzenetváltás ellenére sem került a király elé. | A felsőtábla elfogadta az alsótábla feliratát, s azt a királyhoz terjesztették. (Ezzel elutasították a július 5-i királyi leiratot.) → 1844. március 25. | Klauzál Gábor az országgyűlés alsótábláján kifejtette, hogy a július 5-i királyi leiratban hangoztatott viszonosság elve, bár nagy haladást jelent, mégsem fogadható el, mert a protestánsok az egyezség kötését a lelkiismeret szabadságával nem tartják összeegyeztethetőnek. A leirat az eddigieknél is nagyobb akadályokat gördítene a vegyes házasságok elé, mert már nemcsak a katolikus, hanem a protestáns lelkészek is a saját vallásuk javára igyekeznének a felek egyezségét megnyerni. Klauzál az ismert törvényjavaslat szentesítését kérte, amit az alsótábla elfogadott. | Királyi leirat szólította föl a rendeket, hogy a szabad egyezkedés elvi álláspontját szem előtt tartva s ehhez alkalmazkodva vegyék revízió alá a vallásügyi törvényjavaslat vonatkozó szakaszait. |