A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Szatmárnémetiben letelepedtek a Szent Vince Leányai; ugyanitt nőnevelő intézet nyílt. → 1858. | Kopácsy József esztergomi érsek tanítóképzőt létesített Esztergomban. | Fölavatták a nagykanizsai izraelita gimnáziumot. | Az evangélikus egyház Pesten tartott egyetemes konventje elítélte Pavol Jozeffy evangélikus szuperintendensnek a szlovák papság nevében június 4-én a királyhoz küldött beadványát. | A pesti keresztény és zsidó kereskedők együttesen folyamodtak a nádorhoz egy királyi szabadalmazott nagykereskedők testülete alakításának engedélyezéséért, „amelybe a tagok valláskülönbség nélkül vétetnének föl”. → 1845. november 20. | Pavol Jozeffy evangélikus szuperintendens a királyhoz intézett beadványában a szlovák papság nevében tiltakozott az evangélikus egyházi szertartás és anyakönyvezés elmagyarosítása és a szlovák nyelvművelés akadályozása ellen. → július 15. | V. Ferdinánd király Josip Rajačićot karlócai ortodox érsekké nevezte ki. | Pesten megjelent a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, az egész magyar protestánsság akkor egyetlen időszaki közlönye. Első szerkesztői: Török Pál, Székács József és Taubner Károly. (1848-ban megszűnt, 1852-ben újraindult, majd 1919-ben végleg abbamaradt.) | Elhunyt id. Báthory Gábor dunamelléki református püspök, a pesti (Kálvin téri) templom építője. | Kopácsy József hercegprímás, miután megkapta a királyi placetumot, hivatalosan is közzétette a pápai brevét, amely katolikus papoknak megtiltotta, hogy megáldják a vegyes házasságokat. |