A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  V. Ferdinánd magyar király a tetszvényjog alapján jóváhagyta XVI. Gergely pápa 1841. április 30-i brevéjét és engedélyezte annak kihirdetését. | Kopácsy József hercegprímás körlevelében a szülőket a gyermekek iskolába járatásának kötelességére intette, és a templomi hitoktatást szorgalmazta az iskolai mellett. | Az evangélikus egyház konventje és a református egyház egyetemes ülése gr. Zay Károly, illetve gr. Teleki Sámuel vezetésével közös választmányt alakított. (Feladata a két felekezet szervezeti egyesülésének előkészítése.) | Kopácsy József hercegprímás megkapta a passiva assistentia kérdésében döntő pápai iratokat. | Borsod vármegye közgyűlése körlevelet bocsátott ki, amelyben javasolta, hogy a fölösleges papi javakat a következő országgyűlésen fordítsák a népnevelésre. | Elhunyt Budai Ézsaiás, 1822. augusztus 9-től tiszántúli református püspök, neves író. | Popovics Vazul munkácsi görög katolikus püspök egyházmegyei zsinatot tartott. Rendezték a papok és a kántortanítók özvegyeinek és árváinak helyzetét, részükre gyámalap és jóléti intézmények szervezéséről határoztak. | Lonovics József csanádi megyéspüspök előterjesztése alapján XVI. Gergely pápa a Quas vestro brevéjében megtiltotta a magyarországi katolikus papságnak a vegyes házasságok megáldását, a passiva assistentiát azonban a múltra jóváhagyta és a jövőre megengedte. Érvényesnek tekintette viszont a nem katolikus lelkészek előtti vegyes házasságot. (Ez ellentmondott az 1791:XXVI. törvénycikknek, amely kimondta: vegyes házasságokat csak katolikus pap előtt lehet megkötni.) → október 12. | Befejeződtek Lonovics József csanádi megyéspüspök vatikáni tárgyalásai. Luigi Lambruschini államtitkár közlése szerint XVI. Gergely pápa teljesíti a passiva assistentiára vonatkozó kérelmet, de csak Magyarországra vonatkozólag. | Sáros vármegye közgyűlése elhatározta, feliratban kéri a királytól, hogy „a katholikus egyház lelki szertartásainak elrendelését illető törvényes függetlenségét továbbra is leghathatósb királyi oltalma alá venni” szíveskedjék. |