Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

A katolikus püspöki kar Pozsonyban konferenciát tartott, amelyen elhatározták, hogy életbe léptetik a passiva assistentiát, Lonovics József csanádi megyéspüspököt pedig a három érsek által aláírt folyamodvánnyal Rómába küldik, melyben XVI. Gergely pápa jóváhagyását kérik, s kifejtik előtte, hogy az országgyűlés végzése folytán minő veszedelem fenyegeti Magyarországon a házasságot. → május 26.

V. Ferdinánd király bezárta az országgyűlést. A vallásügyi törvényjavaslatot nem szentesítette, arra hivatkozva, hogy későn kapta meg, s így nem állt módjában azt tüzetesen áttanulmányozni az országgyűlés bezárásáig. A szentesített törvények közül mindössze néhány törvénycikk bírt vallási vonzattal. Az 1840:II. törvénycikk A magyar ezredekhez újonczokban tett segedelmi ajánlatról. 4. §: a sorshúzással való újoncállításban az „izraeliták is kötelesek képességök arányához képest, egyedül ön felekezetökből újoncokat állítani”. Az 1840:VI. törvénycikk A magyar nyelvről. 4. §: „Az egyházi törvényhatóságok, a világi törvényhatóságok, s ezek egymással, az Ország határain belöl levelezést egyedül magyar nyelven folytatni tartoznak.” 7. §: „Olly helyeken is, hol a gyülekezetekhez szent beszédek magyar nyelven nem tartatnak, a jelen országgyűlésnek berekesztésétől számítandó három évek múlva az anyakönyvek magyar nyelven irassanak.” 8. §: „Ezentúl minden vallásbeli különbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek ollyak alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják.” Az 1840:XV. törvénycikke A váltó-törvénykönyv behozatik. 11. §: váltóbeli kezességet nem vállalhatnak papi személyek és szerzetesek. (Az izraeliták igen.) Az 1840:XVI. törvénycikk A kereskedőkről. 2. §: rendes kereskedést papok és szerzetesek nem nyithatnak. (Az izraeliták igen.) Az 1840:XXVI. törvénycikk Az elhunyt egyházi személyek által hátrahagyott örökség összeírásáról és felosztásáról. (Nemcsak a kamarai és egyházi személyek, hanem a megjelölt örökösök is bekerültek az összeírásba.) 1840:XXIX. törvénycikk A zsidókról. 1. §: az országban született, vagy lakással törvényes úton engedelmet nyert zsidók az országban bárhol szabadon lakhatnak, kivéve a bányavárosokat; 2. §: gyárat zsidók is alapíthatnak, kereskedést és mesterséget szabadon űzhetnek; 3. §: kötelesek vezeték- és tulajdonnevüket használni, saját papjuktól vezetett anyakönyvben gyermekeiket bejegyeztetni; 4. §: okmányaikat valamely, a hazában divatozó nyelven írni és vezetni; 5. §: ahol eddig polgári telket szerezhettek, ebben megerősítést nyernek.

Az országgyűlés felsőtábláján Kopácsy József hercegprímás a püspöki  kar nevében óvást emelt a vallásügyi törvényjavaslat ellen. Azt kívánta, hogy a tiltakozást vegyék be a törvényjavaslatba, nehogy azt a látszatot keltse, mintha ők is hozzájárultak volna. (Indítványát a világi főrendek közül csupán gr. Zichy Ferenc, Hertelendy Ignác, gr. Keglevich János, gr. Majláth János és br. Perényi János fogadták el, míg a többiek ellene voltak.)

Több üzenetváltást követően a felsőtábla a püspökök kivételével teljesen megegyezett az alsóval a következő vallásügyi törvényjavaslatban: 1. a reverzálisok a jövőben elvesztik érvényüket; 2. a 18. életévüket elért s addig a protestáns vallásban nevelt ifjak vallási tekintetben szabadon rendelkezhetnek önmagukról, ugyanígy a nők, ha már férjhez mentek; 3. a vegyes házasságok áldás nélkül is érvényesek, s a belőlük származó gyermekek törvényesek; 4. a vegyes házasságok a vőlegény lelkésze előtt kötendők; 5. a jövőben a vegyes házasságokból eredő gyermekek atyjuk vallását követik; 9. a protestánsok templomának a látogatása nem esik a csábítás vétke alá; 10. katolikus gyermekek szabadon járhatnak protestáns iskolába, csupán katolikus vallásoktatásuk legyen biztosítva; 11. tetszés szerint látogathatják mind a katolikus, mind a protestáns ifjak a külföldi főiskolákat; 12. katolikus szülők jogában áll gyermekeik mellé protestáns tanítót felfogadni a 10. pont értelmezése szerint; 14. protestánsok bárhol szabadon nyithatnak elemi és grammatikai iskolákat; 16. katolikus egyházi személyek, tanítók alkalmazására és intézmények fenntartására a protestánsok nem kötelezhetők, de megfordítva, a katolikusok sem; községi segélyekben a protestánsok is arányosan részesülnek; 17. hivatalok és tisztségek betöltésénél a protestáns vallás nem képezhet akadályt; 18. a vallás nem gátló akadály a birtokszerzésben, mesterségek űzésében és céhekbe való felvételben; 19. megürült telkekbe költözött protestánsok a katolikus, illetve a katolikusok a protestáns egyházi személyek fizetésére nem kötelezhetők; 20. ahol elválasztott temetők nincsenek, a temetőt közösen használják a katolikusok és a protestánsok; 21. a király gondoskodik arról, hogy a magyar ezredek protestáns lelkészt is kaphassanak. A javaslatokat a felsőtábla óriási többséggel megszavazta.

A szegedi zsinagógában elhangzott a legelső magyar nyelvű zsidó ima a királyért és a hazáért Bauer Márkfi Henrik hitközségi jegyzőtől, Pesten pedig Schwab Lőb főrabbi a szószékről buzdította a híveket magyarosodásra.

Ludovico Altieri bécsi nuncius jelentése szerint a magyar országgyűlés alsótáblája üzenetet küldött a felsőtáblához: kérte, hogy a király az országgyűlés beleegyezése nélkül semmiféle szerzetesrend megtelepedését ne engedélyezze; javasolta a zsidók emancipációját, az unitáriusok felekezetének recepcióját.

Gr. Rudolf Lützow követ, hg. Metternich államkancellár megbízottja átvette XVI. Gergely pápa memorandumát, amely csak a passiva assistentia engedélyét helyezte kilátásba, a trienti forma alól való felmentést nem. A memorandumhoz csatolt külön irat a jozefinizmus miatti sérelmeket sorolta föl.

V. Ferdinánd király megbízásából hg. Metternich államkancellár bizalmas tárgyalásokba kezdett Rómával a vegyes házasságok ügyének rendezése érdekében. Megbízottját, gr. Rudolf Lützowot utasította, hogy vegye rá a Szentszéket a passiva assistentia engedélyezésére és a trienti forma alóli felmentésre, vagyis a nem katolikus lelkészek előtt kötött vegyes házasságok egyházi elismerésére. (XVI. Gergely biztosította ugyan a követet jóindulatáról, de közölte: jobb szeretné, ha e tisztán egyházi jellegű kérdést a kormány helyett a püspökök terjesztették volna föl hozzá.)

Lonovics József csanádi megyéspüspök szerkesztésében a katolikus püspökök feliratot intéztek a királyhoz,amelyben védelmükbe vették a megvádolt Scitovszky János és Lajcsák Ferenc megyéspüspököket. (A képviselők és a megyék részéről leginkább e két főpásztort érte bírálat a vegyes házasságok akadályozása miatt.) Kijelentették, hogy a jövőben a reverzálisok nélkül kötött vegyes házasságoknál csak a passiva assistentiát fogják gyakorolni. Kopácsy József esztergomi érsek ezen elhatározásukat bejelentette a bécsi nunciusnak is, biztosítván őt, hogy a pápa jóváhagyását utólagosan megkérik. (A passiva assistentia megadása az Apostoli Szentszék jogkörébe tartozott.)

Pesten megjelent a Nemzeti Újság (Hazai Tudósítások) című katolikus lap. (1848. május 2-án szűnt meg.)