A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A felsőtábla ülésén Kopácsy József hercegprímás és püspöktársai bejelentették tiltakozásukat a reverzálisok megszüntetésének kimondása miatt, mert ez alapjában támadta meg a kánoni elvek szerint kötendő vegyes házasságokat. | Nagykőrösön református tanítóképző nyílt. | Meghalt Guzmics Izidor bakonybéli bencés apát, költő, nyelvész, a katolikus–protestáns unió lelkes képviselője. | Denkel és Kropacsek vezetéknevű lakatoslegények külföldről Magyarországra hozták baptista jellegű tanaikat. (Az egyháztörténeti szakirodalom az ő tevékenységükhöz köti a nazarénusok magyarországi megjelenését.) → 1939. december 2. | Elhunyt Hayser Keresztély Mihály evangélikus lelkész, majd bécsi szuperintendens. | V. Ferdinánd ünnepélyesen megnyitotta az 1839–40. évi országgyűlést. (A valláspolitika országgyűlési progamja: a Scitovszky–Lajcsák-ügy kivizsgálása, a két püspök eljárásának megtorlása; a protestánsok törekvése a teljes vallási egyenjogúság felé; kisebb jelentőségű kérdések, melyek kiemelkedő pontja a jezsuita rend visszaállítása.) → 1840. január 12. | Kopácsy József elfoglalta az esztergomi érseki széket. | Hg. Klemens L. W. Metternich államkancellár azt ajánlotta, hogy az állam őrizze meg semlegességét a vegyes házasságokból származó gyermekek vallására nézve, s ne csak a passiva assistentia megengedését kérje a pápától, hanem ezen túlmenve, ismerje el a protestáns lelkészek előtt kötött vegyes házasságok jogi érvényességét is. | V. Ferdinánd rendeletet bocsátott ki, melyben kijelentette, hogy szigorúan őrködik a törvények megtartása felett, a hercegprímást pedig külön is utasította, hogy Lajcsák Ferenc a többi püspökkel együtt tartózkodjék a felesleges és ártalmas izgatásoktól. | Elhunyt Szüts István református lelkész, egyházi író és énekszerző. |