Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Lajcsák Ferenc nagyváradi római katolikus megyéspüspök pásztorlevelében és az azt követő, április 22-i utasításában úgy rendelkezett, hogy a vegyes házasságokat reverzális nélkül ne áldják meg. Amennyiben a protestáns félnem ad kötelezvényt a házasságban születendő gyermekek katolikus hitre valóneveléséről, ott a vegyes párokat csak a plébánialakban, hallgatólagos jelenléttel (passiva assistentia) kell összeadni és megesketni. (Szilágyi Lajos, Bihar vármegye tanácsbírája felterjesztésben kérte a királytól, hogy vonassa vissza a püspök rendelkezéseit.) → április 17.

Ludovico Altieri bécsi nuncius levélben tájékoztatta Kopácsy József esztergomi érseket, hogy feljelentés érkezett ellene, miszerint janzenista elveket vall, s így hitbeli ortodoxiája nem teljesen megbízható.

XVI. Gergely pápa prekonizálta Kopácsy József esztergomi érseket.

Kopácsy József visszavonta lemondását és elfogadta az esztergomi érseki kinevezést. Tisztségét haláláig, 1847. szeptember 18-ig viselte. (Levelében kifejezte aggodalmát a bazilika félbemaradt építése miatt, s segélyalapot kért az építkezés befejezéséhez.)

V. Ferdinánd magyar király Kopácsy József veszprémi megyéspüspököt nevezte ki esztergomi érsekké. Kopácsy kéri, vonja vissza a kinevezést.) → 1839. január 15.

Gömör vármegye Scitovszky János rozsnyói püspököt följelentette a királynál, elnevezvén őt minden isteni és emberi törvény áthágójának. A levél szerint papjai az ő biztatására akadályozzák a vegyes házasságokat, s ezeket csak abban az esetben tűrik el, ha a protestáns fél áttér vagy legalábbis reverzálist ad. Konkrétan 23 esetet hozott fel a megye, amikor a katolikus lelkész megtagadta az áldást.

A 12 123/1209. számú udvari rendelet értelmében a kitett gyermekek a befogadó vallásában nevelendők, ha az a bevett vallások közé tartozik.

Scitovszky János volt rozsnyói (és újonnan kinevezett pécsi) megyéspüspök visszautasította Gömör vármegye törvényhatóságának vádjait. Cáfolta a vegyes házasságok akadályozásának vádját, s közölte, hogy a 10 éves püspöksége alatt kötött 16 355 házasságból 811 volt vegyes. A 23 konkrét esetet kivizsgáltatta, s kiderítette, hogy csak egy felel meg a valóságnak, s itt azért kellett megtagadni az áldást, mert a szülők ellenezték a házasságot.

Fölszentelték az egri székesegyházat. (Az építési költségek 680 915 rajnai forintot tettek ki.)

A pesti görög-vlach ortodox egyházközség elfogadta azt a határozatot, hogy a jegyzőkönyveket ezentúl nem németül, hanem magyar nyelven vezessék.