A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Kecskeméten református lelkészképző intézet nyílt. | Gömör vármegye törvényhatósága fölszólította Scitovszky János rozsnyói megyéspüspököt, hogy tiltsa el papjait a vegyes házasságok megakadályozásától. (A püspök erre nem hajlott, ezért a törvényhatóság 1837. április 11-én vádat emelt azon katolikus papok ellen, akik vonakodtak a vegyes vallású párokat megesketni. Scitovszky tiltakozott az eljárás jogtalansága ellen.) | Leégett a nemrég befejezett nagyváradi székesegyház. | V. Ferdinánd magyar király szentesítette az 1832–1836. évi országgyűlés törvényeit. Az 1836:III. törvénycikk A Magyar Nyelvről. 4. §-a kimondta, hogy ahol a templomban magyarul szólnak a gyülekezethez, ott az anyakönyvet is magyarul vezessék. Az 1836:XXIII. törvénycikk a szatmári káptalant hiteleshelyi funkcióval ruházta föl. Az 1836:XXIV. törvénycikk br. Szepessy Ignác pécsi püspök egyházmegyei jogakadémiai alapítását cikkelyezte be. Az 1836:XXXIV. törvénycikkez Az egyházi és minden ily természetű tizedről. Szabályozta azokat az eseteket, amikor a kilencedhez hasonlóan a jobbágy, illetve zsellér tizedet sem tartozott fizetni az egyháznak. A megváltás módjairól is rendelkezett. | Pyrker László egri érsek Velencéből származó képtárát (190 festményt) a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Ezt örökítette meg az 1836:XXXVIII. törvénycikk. A képeket 1840-ben szállították Pestre. | Rozsnyón ünnepélyesen fogadták Szent Neitus vértanú ereklyéjét. | A Helytartótanács 113. számú rendelete értelmében az elhunyt egyháziak hagyatéka tizedrészének a felét a papnevelde alapjába, a másik felét az elaggott papok alapjába kell befizetni. | Meghalt Klein Sámuel evangélikus lelkész, egyházi író. | XVI. Gergely pápa levélben közölte, hogy teljesítette Scitovszky János rozsnyói püspök kérését, s a Kallixtus-katakombában nyugvó Szent Neitus vértanú ereklyéit elküldi a rozsnyói székesegyháznak. → 1836. március 12. | Meghalt I. Ferenc osztrák császár és magyar király. |